Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1805

3°. Daß ein nun zu erlassendes Ausfuhrsverboth dem Staate keinen Nutzen bringen könne. 4°. Endlich

: daß ein, ausser dem Fall einer allgemeinen Noth zu erlassendes dérlei Verboth dem Staate mittelbar, Hungarn aber sowohl in Rücksicht auf die Hemmung der Ausbreitung seines Handels, als auch der Verminderung der Erzeigung unmittelbar sehr schädlich sein könne. Diese Schlußfolgen bewegen mich nun Euer Majestät zu bitten, daß Sie die freie Ausfuhr des Waitzens aus Hungarn, nachdem die Verlängerung dieser Erlaubnis keinen, das Verboth derselben aber einen wesentlichen Schaden verursachen könnte, noch ferners allergnädigst bewilligen möchten. Wien, den 20"

ten Jänner 1805. Josepll PftL m p Még a helytartótanács és a nádor véleménye be sem érkezett, amikor 1805 november 6-án Zichy Károly gróf újabb fölterjesztéssel fordult a királyhoz, rámutatva a magyar gabonaárak emelkedésére. Ez alkalommal az államtanács is meghajolt érvei előtt és Somogyi és Zinzendorf gróf kivételével többi tagjai a kiviteli tilalom megújítása mellett foglaltak állást. Ámbár közben a nádor fölterjesztése is az államtanács elé került, ez mégis Zichy javaslatát egy nappal előbb, 1806 február 7-én terjesztette a hirály elé, aki tehát e napon kiadta a kiviteli tilalomról szóló rendelkezést. (St. R. 4612/1804. V. ö. bővebben Iratok I. 223. sz.) A nádor fölterjesztéséről az államtanácsban elsőnek Baldacci mondott véleményt. Hangoztatta, hogy nem tud az előterjesztés minden részletére és.adatára s az alapul szolgáló kimutatásokra kitérni, hanem csak azokra a pontokra terjeszkedik ki, amelyek véleményének indokolására fontosak. Ad 1. megjegyzi, hogy ha arról van szó, hogy a kivitel hátrányos csökkenést idézett-e elő az ország készleteiben, nem elég a kikötőkbe vitt készleteket számbavenni, hanem azokat is figyelembe kell venni, amelyeket Károlyvárosba vittek, vagy amelyek oda útban vannak, mert ami Sziszeken túl van, annak már csak nagyon csekély része használható föl a belföldi fogyasztásra. 1804 áprilisától novemberig majdnem félmillió pozsonyi mérő búzát vittek Zimonyból a Száván fölfelé. A károlyvárosi magisztrátus szerint oda nem is egészen 200.000 mérő érkezett, vagy van útban. A Generalkommando szerint a szállítók határozatlanul vallják be a szállított mennyiségeket és többet visznek, mint amennyi passzusaikban ki van téve. Minthogy a károlyvárosi kimutatás ezeken a bevallásokon alapszik, nem lehet neki hitelt adni. Amit Belső-Ausztria felé visznek, annak nagy része is Triestbe megy, tehát nem a belső fogyasztást szolgálja. A károlyvárosiak meg nemcsak Fiume, Buccari és Porto-Ré felé mennek, hanem Zenggbe is a Józsefúton, ez utóbbi tételekről tehát a fiumei kormányzóság nem adhat fölvilágosítást. Végre, ha a horvát kikötőkben a hajókat Triest és Velence részére is rakták meg, ebből még nem következik, hogy a szállítmányokat az ottani fogyasztásra is fordították, mert a velencei kormányzóság ismételten kórt kiviteli engedélyeket. Ha nem is szállítottak a kivitel megnyitása óta a Száván és a Kulpán nagyobb mennyiséget, mint a tilalom idején és ha el is hiszi, hogy a mult évben a szállítás a Dunán jelentékenyen nagyobb volt, mint a Száván, a többi adat helyességét mégis kétségbe vonja és biztosan meri állítani, hogy a tenger felé, tekintettel az ott a tilalom idején fölhalmozott mennyiségekre, ha nincs kiviteli engedély, a mult év utolsó felében aligha vittek volna újabb mennyiségeket. Az engedély (mindenesetre hozzájárult a belső fogyasztásra szánt készletek apadásához,