Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)
1805
a megnövekedett kereslet tehát, minthogy a termés csak az ország egyes részeiben volt áldásos, szükségkép hozzájárult az árak emelkedéséhez. Ad 2. De ha még a kiviteli engedély a készletek legcsekélyebb megfogyatkozását s az árak emelkedését nem is vonta volna maga után, akkor sem tudja elfogadni azt a tételt, hogy további fenntartása semmi kárt sem okoz, mert azok a körülmények, amelyek a magyar búzakeresletet befolyásolják, igen hamar megváltozhatnak. Félreértések Orosz- és Törökország közt az odessai kivitelt egyszerre megszüntethetik. Sok onnan jövő hajó viharokban elpusztult, másokat afrikai kalózok elfogtak. Spanyolországban a nagy inség tovább tart s az ottani nagy hadi készülődések szárazon és vizén a gabonaszükségletet még jelentékenyen növelni fogják. Félni kell a háború továbbterjedésétől is, amire van ok elég. Valószínű tehát, hogy több oldalról nagy kereslet fog támadni. Esetleg olyan árakat kínálhatnak, amelyek a kereskedőt teljes erőfeszítésre fogják ösztönözni. A rettegés az új kiviteli tilalomtól nem fogja visszatartani, mert bízni fog abban, hogy a rendelés bizonyításával és az előzetes költségekre való hivatkozással kivételt fog magának kieszközölni. A szükséget szenvedő magyar és osztrák vidékeknek a külföldi kereskedőben veszedelmes konkurrensük fog támadni, aki elvonja tőlük a készletet vagy megfizethetetlen árat idéz elő, ami sok ezer embernek fog bajt okozni. Kiszámíthatatlan bajok keletkezhetnek belőle. Ezek ugyan csak lehetőségek, de a bölcs kormánynak a bajok elhárítására számolnia kell a lehetőségekkel. Ad 3. A nádor elismeri, hogy a mult évi magas árak a birtokosokat, különösen a Bánságban és a Bácskában arra indították, hogy készleteiket eladják, hogy tehát ezek a vidékek meg vannak fosztva készleteiktől. A nádor csodálkozik, hogy ámbár az ország egy része, ahol a termés jó volt, kénytelen volt az egész országot és az örökös tartományokat is ellátni, az árak mégsem emelkedtek jobban ? ő maga szolgáltatja a számszerű adatokat, hogy a délvidék milyen óriási mennyiségeket szállított északra és a német tartományoknak. Nem elegendők ezek magukban is, hogy a kiviteli tilalom hasznát és szükségét bizonyítsák? Nagy veszedelemnek tartja a szabad kivitel fenntartását, amikor a termés csak az ország csekély részében volt jó, azok a vidékek, ahol készletek szoktak lenni, ezektől meg vannak fosztva, amikor az árak sehol sem esnek, az aratás pedig még távol van és eredménye bizonytalan. Ad 4. Csak a nádor tételeiből folyó következtetés, ha azt mondja, hogy a viszonyok megváltozván, a szabad kivitel veszély. Ma nem is áll fenn az az alternatíva, hogy vagy kiviszik a magvakat vagy otthon romlik, mert idebent is nagy a kereslet és magasak az árak. A termelőnek mindegy, hogy belföldi vagy külföldi vásárol-e ? A monarchiára viszont fontos, hogy az állam ne veszítse el a belső fogyasztásra szükséges készleteket, hogy azután, ha a szükség beáll, ne kelljen nagy nehézségekkel idegenből a gabonát behoznia. Ha a termés 1803-ban és 1804-ben általában jó lett .volna, és ha volna elég készlet, nem utasították volna vissza a spanyol kormány megkeresését. A kedvezőtlenül alakuló helyzetben, és még kedvezőtlenebbül fog alakulni, szerencse, hogy Spanyolország az első pillanatokat nem használta föl nagyobb mennyiségű magyar gabona kivitelére, mert hogyan fedeznék a növekvő belföldi szükségletet, ha oda több százezer mérőt vittek volna ki ? A kiviteli tilalmak és engedélyek hirtelen váltakozása bizonyára baj, de az olyan államban, ahol nincsenek jelentékeny gabonaközraktárak és ahol a hosszadalmas háború a régebbi készleteket kimerítette, ez elháríthatatlan baj. Ha az európai államok közt lehetséges volna a megegyezés, hogy egymással szemben kiviteli tilalmakat nem állítanak föl, akkor be lehetne hozni a nádor által szükségesnek mondott tartós, állandó gabonakivitelt, de amíg az egyes államok szükség esetén tilalmakat léptetnek életbe, nem marad más hátra, mint hasonló rendszabályokhoz nyúlni. Ha megvárnák az általános éhínséget, mielőtt ilyen
