Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1798.

Az 1798 ápr. 12-én kiadott legfelsöbh elhatározás nem rótta fe^ a vakmerő felterjesztést az egész megyének. Megbüntette azonban a következőket : Spissich János alispánt, aki kifejezést adott az ellenség iránti rokonszenvének és a védekezést akadályozta, figyelembe véve zalaegerszegi szabadkőműves szereplését és a titkos iratok rejtegetését is, amiért a király nyilvános tisztség viselésére alkalmatlannak nyilvánítja és rosszalását nyilvánosan kihirdetni rendeli; Tuboly Lászlót és Imrét, valamint Kozich Istvánt, a szabadkőműves-iratok rejtegetése miatt is, törülteti a táblabírák sorából; Festetics György grófot illetlen felszólalásai és a felirat fogalmazása miatt törülteti a kamarások sorából és kitiltja Bécsből; Althan János gr. főispánt méltóságából elmozdítja ; Szapáry Péter grófot ad audiendum verbum maga elé rendeli; Szkublics Jánost és Csányi Márton ügyészt — ez utóbbit, mert ellenmondás nélkül tűrte a történteket — nyilvánosan megfeddeti; hasonlókép Csányi Ferenc vasi szolgabírót, akit el is mozdít hivatalából; végre Mlinarics Lajos másodalispánt illetőleg elrendeli, hogy felfüggesztése fenntartassák és többé ne legyen jelölhető. (N. titk. lt. Ad polit. 1798. 55. sz.) Somogyi e büntetéseket végrehajtván, jelentése még egyszer az államtanács elé került, amelyben Izdenczy jún. 11-iki votumában kifejtette, hogy Festetics. Spissich és Tuboly büntetését túlságos enyhének tartja és megvádolta az országbíró elnöklete alatt ülésezett bizottságot, hogy kompromittálta a királyt, mert nem akarta a bűnösöket azonnal elfogatni, hanem bizonyítékok hiányában szabadlábon hagyta őket. (St. R. 2641/1798.) 70. 1798 ápr. 12. Buda. József nádor Ferenc császárnak, a forradalmi jelenségekről és a rendőrség félállításáról. A nádor sk. levele : Sammelb. 205. V. ö. I. 67. és 68. sz. Euer Majestät! In Verfolg meines letzten allerunterthimigsten Sehreibens habe ich die Ehre zu berichten, daß man nicht auf die Spur kommen können [sie!], wer die in Waitzen aufgeschlagene Schrift verfertiget habe, dieselbe hat aber bey dem gemeinen Volke gar keinen Eindruck gemacht. Daß diese Handlung sowohl als auch die in Tyrnau vorgefunden 7 Briefe, wie Euer Majestät sich in Dero Schreiben vom 7ten dieses ausdrücken, nur so zu sagen, eine Art von Schröckschüssen ist, bin ich auch selbst überzeugt und habe auch deswegen mich in meinen Handlungen nicht irre machen lassen, sondern nur getrachtet zu verhindern, daß die Sache nicht zu lautmäulig werden [sie !]. Es ist mir nur leid aus obgedachten Schreiben Euer Majestät zu ersehen, daß ich vielleicht Deroselben durch einige minder überlegte Ausdrücke eine Besorgniß für die innere Ruhe dieses Landes verursachet habe, da dieses nie meine Absicht war und ich dazu nur durch den Eifer, das Wohl des Staates nach Kräften zu befördern, verleitet worden bin, so hoffe ich, werden mir Euer Majestät diesen Schritt allergnädigst vergeben. Was