Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

nem lehet más, mint a válogatott iratok mellett, a nádor életének és működésének lehetőleg kerek méltatása, s már az első korszak válogatott írásai is három kötetre fognak terjedni, jobbnak látszott a bevezetést külön kötetbe beoSztani. Misem természetesebb azonban, mint hogy e feldolgozás közzétételéhez előbb szükséges a közlésre kerülő anyag elrendezése. Technikai ok,ok miatt tehát ez esetben a tisztelt közönség az iratanyag első részét a megfelelő életrajzi rész előtt kapja kézhez, a jelen kötetben egyelőre úgyszólva csak a nádor ifjúkori iratait. Az anyag megválogatásában és elrendezésében mindenben a fentemlített szabályzathoz tartottam magamat. A cél a nádor iratainak közzététele és működésének megítélése lévén, elsősorban azokat az írásokat válogattam ki, amelyek az ő gondolkozását tükröztetik, tevékenységét világítják meg. Ereszben azonban nem lehetett mellőznöm egynémely más írásokat sem, amelyek közzététele szükséges volt abból a szempontból, hogy meg lehessen ítélni az akadályokat, amelyekkel a nádornak meg kellett küzdenie, vagy amelyek világot vetnek arra, hogy működését hogyan ítélték meg. Iparkodtam, ahol csak lehetett, az ilyen anyagot a nádor megfelelő irataihoz fűzött, azokat bevezető vagy követő magyarázatokba, mintegy vonal alá szorítani, még az esetben is, ha nemcsak kivonatos, esetleg néhány idézettel tarkított közlésről volt szó, hanem teljes szövegű. írásoknál is. Voltak azonban olyan darabok, amelyek nem voltak szorosan a nádornak egy valamely leveléhez vagy fölterjesztéséhez beoszthatok, ezeket az általánosabb érdekű iratokat kénytelen voltam a nádor írásai közt önálló darabokként közreadni. A nádor írásaitól azonban kisebb betűtípus különbözteti meg őket. Az első kötet anyagát illetőleg meg kell jegyeznem, hogy az jellegében az idő előrehaladtával, különösen amint a nádor önálló felfogása és politikája kialakulóban van, lényegesen változik. Eleinte a főherceg, különösen helytartó korában, a kormányzat ügyeit a királlyal bizalmas magánlevelezésben beszélte meg, első előterjesztéseiben még nem mert önálló véleményt alkotni, később azonban mind több lesz a hivatalos fölterjesztés, melyeknek fogalmazványait, különösen fontosabb ügyekben, a nádor többnyire sajátkezüleg írta, s a bizalmas levelezés veszít jelentőségéből; eleinte a bécsi reakcionárius körök főleg rendőri jellegű ügyekkel való foglalkozásra kényszerítettók a főherceget, mígnem önállósulásával ezeket lassan-