Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1803.

^^^^^^^^^^^^^ uiányok hegyes útvonaláról, ami az összes német tartományokra nagy kárt jelentene. Csatlakozott ehhez a véleményhez a bélsőatmtriai banká'is adminisztráció is, hozzáfűzve még, hogy az új útak megnyitása jelentékenyen apasztaná a pettaui (évi 23.000 frt) és laihachi (évi 31.500 frt) vámjövedelmeket. A trieszti gubernium abból indult ki, hogy Fiume a Magyarországhoz csatolása után különösen gabonakivitelével lendült föl és jó állami intézkedések, mint az útépítés, még inkább oda terelnék a kereskedelmet. A tekintélyes trieszti kereskedők véleménye szerint ugyan a német tartományoknak nincs miért tartaniok Fiume föllendülésétől, sőt ez az ő kereskedelmüknek is új forrásokat fog megnyitni, csak arra kell vigyázni, hogy a két kikötő politikai irányítása egyensúlyban maradjon és ugyanazon elvek szerint történjék. Krajna érdekeit Fiume felé meg lehet védeni, ipari terményei Felsőkrajnából úgyis Trieszt felé mennek, Isztria szempontjából pedig Fiúménak nincs jelentősége. A bizottság előtt az ügyet Herberstein-Moltke gróf referálta. Szerinte: 1. azt a kérdést, hogy Fiume kit illet meg, csak diplomáciai úton a titkos és a magyar kancellária közti tárgyalással lehet megoldani. 2. Fiume eddig semmikép sem volt kárára a német tartományok kereskedelmének. Trieszt azóta erősen emelkedett, Fiume csak keveset; irigységet keltő kereskedelmi hellyé csak akkor lesz, ha Magyarországon „erst die größten und kultivirtesten Voranstalten" fognak foganatosíttatni. 3. Az a kérdés, hogy Magyarország Fiumét, mint nénjét örökös tartományi várost is basználhatná-e, föl sem vetődnék, ha ezek alkotmánya egyenlő volna. Kétségbevonhatatlan azonban, hogy Magyarország kivitelének emelése az államnak nagy előnyére volna, a többi tartományok kereskedelmét és jólétét legkevésbbé sem érintené, ellenkezőleg hozzájárulna föllendítósükhöz. De a magyar nemzeti ipar föllendülése csak a fiumei kikötő fejlődésétől várható. Krajna kevés terményével Fiume fejlesztésére nem alkalmas, annál inkább alkalmas Magyarország mezőgazdasági terményeinek nagy gazdagságával. Fiume fekvése egy ország részére sem olyan kedvező, mint Magyarországéra, ez sem találhat a tengerparton magának ennél kedvezőbb fekvésű kikötőt. Egyedül a földrajzi fekvést tekintve, Magyarország a város nyújtotta előnyöket akkor is használhatná, ha a német tartományoknál maradna. 4. Hasonló módon igennel felelt arra a másik kérdésre is, hogy amennyiben Fiume magyar lesz, a német tartományok is ugyanúgy használhatják-e. A két először megkérdezett német hatóság félelmét a német tartományok kereskedelmét illetőleg túlzottaknak tartotta. „Es werde übrigens stets eine große Frage bleiben, ob£es wohl ratsam sein könnte wegen Erhaltung dieses oder jenes Erwerbzweiges einzelner Provinzen Unternehmungen, von denen das-Emporkommen des allgemeinen Handels, mithin die Beförderung des allgemeinen Wohls abhängt — auf irgendeine Art Hindernisse im Weg zu legen? und es man nicht den großen Straßenerwerb, den Steyermark und Krain aus der Commerzialstraße beziehet, dem Vorteile eines wo möglich an die See zu ziehenden Kanals zum Teil opfern würde — müßte der Kanal selbst durch Hungarn seine Richtung bekommen." Magyarországnak nagy baja, a hiánya jó utakban és méltánytalan volna ilyenek megnyitását akadályozni, mikor a német tartományoknak azokra nincs igényük. Hogy Fiume hova jut, mindegy, mégis más okokból meggondolandó Magyarországhoz csatolása. A vita két különböző alkotmányú ország közt folyik, nem kellene tehát legfelső döntéssel megmásíthatatlan állapotot teremteni, „durch welche entweder der eine oder der andere Teil gekränket werden würde". Különösen meggondolandó ez most, amikor Fiúménak az osztrák vámvonalból való kiválasztása nemcsak a német tartományok érdekeit, hanem a királyi jogokat is sérthetné, minthogy a magyar rendek a legfontosabb cikkek szabad kivitelét és vámváltoztatásoknál a vámügyekbe beleszólást követelnek. „Die förmliche Übergabe von Fiume an Hungarn könne so lange, als nicht auf