Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1801.

Á ZEMPLÉNI ÁLLAMFOGLYOK MEGKEGYELMEZÉSE ÜGYÉBEN 381 147. 1801 márc. 26. Bécs. József nádor véleményes jelentése Károly főherceg javaslatáról a magyar csapatok kiegészítése tárgyában. Ered. sk. tiszt.: N. titk. lt. Praesid. 1801., 8. sz.; sk. fogaim.: u.-ott. Praesid. 1801., 5. sz. A Thugut bukásával bekövetkezett rendszerváltozást Károly főherceg arra akarta fölhasználni, hogy az uralkodót gyökeres újításokra vegye rá. Az egész kormányzat és igazgatás reformjára gondolt és 1801 nyarától egymásután terjesztette a császár elé javaslatait a legfontosabb kérdésekről. (V. ö. Erzh. Carl von Oesterreich Ausgewählte Schriften. Bd. V, S. 444—521.) Mint a haditanács elnökét, természetesen elsősorban a védelem kérdése foglalkoztatta. Más előterjesztéseit megelőzőleg foglalkozott tehát már a hadsereg kiegészítésének kérdésével. Ereszben Magyarországtól az eddigieknél nagyobb áldozatot várt. Mint egy későbbi fölterjesztésében összeállította, (v. ö. Criste : Erzh. Carl Bd. II, S. 495—6) Magyarország 7*5 millió lakosa kontribucióban csak 4,395.249 irtot fizet, 63.649 főnyi rendes katonaságot tart fönn, és 1787 és 1801 közt összesen 152,718 újoncot állított, míg Alsóausztria 1*1 millió lakossága 2,008.968 frtot fizetett, 30.310 embert tart fönn, Csehország 3 millió lakosa 7,104.830 frtot fizetett, 51.517 embert tartott fönn és 125,898 újoncot állított, az 1*3 milliós Morvaországnál pedig e számok így alakultak: 1,749.603 frt, 33.372 ember. A tervezett új terheket, a kontribució fölemelését és a seregek rendszeres kiegészítését a legközelebb összehívandó országgyűléstől várta, amelyet annál szükségesebbnek tartott, mert az akkor szolgáló katonaság a háború tartamára szegődött csak, és Károly főherceg is súlyt vetett rá, hogy a király e részben adott szavát, amennyire lehet, megtartsa. Euer Majestät! Der von des Erzherzogs Karl Liebden Euer Majestät eingereichte hier wieder rückfolgende Vorschlag über die Completirung der hung. Regimenter, und der hierwegen zu treffenden Maaßregeln ist so sehr auf die Kenntniß der hung. Staatsverfassung und der jetzigen Zeit-Umstände gegründet, daß ich darüber im wesentlichen nichts zu erinnern finde, nur werde ich hier noch einige Bemerkungen über die Modalitaet der Ausführung desselben anführen. Daß, wie des Erzherzogs Karl Liebden bemerken, eine von dem König und den versammelten Ständen bestimmte Rekrutenstellung das einzige gesetzmäßige, zugleich aber auch wirksamste Mittel sey, um die Completirung der hung. Regimenter zu erwirken, unterliegt keinem Zweifel, eben so wenig der Grundsatz, daß man bey folgendem Landtage nicht blos auf die Completirung des gegenwärtigen Abgangs, sondern auch auf eine Art, wie man die hung. Regimenter immerfort in ihrem Completen Stand erhalten könne, fürdenken- müße. Daß eine Conscription nothwendig sey, daß dieselbe in Rücksieht auf die Landesbevölkerung die gerechteste und beste Richtschnur zur Ergäntzung des Militairs geben kann, ist richtig. Da