Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1800.

gatták, de ámbár Szlávy Györgyöt ismerte, testvéréről, sem annak levelezéséről nem tudott semmit. (A. R. 2901/1800.) Végre okt. 29-én a esebosztrák kancellária beterjesztette összefoglaló jelentését. Kisült, bogy Szlávy a börtönben magyarul énekelt. Egy magyar nő erre figyelmes lett, kikérdezte: vannak-e szülei és tud-e róluk V Majd ajánlkozott levél közvetítésére. Szlávy másnap kidobta a levelet, de hogy ki volt a nő, nem tudja. Több levelet nem is írt. E jelentést az államtanács tudomásul véve, a vizsgálatot beszüntette. (St. R. 3592/1800.) 119. 1800. aug. 4. Hietzing. József nádor fölterjesztése a besztercebányai, nagyváradi és csanádi püspökségek betöltése érdekében. Sk. ered. tiszt.: N. titk. lt. Praesid. 1800. 2. sz. A francia háborúk megindulása óta meghonosodott gyakorlat szerint a megüresedő magyar püspökségeket nem töltötték be, hogy jövedelmüket a háború céljaira használhassák fel. Az egyházi kormányzatnak ebből természetesen nagy bajai származtak. A nádor ezért már 1799-ben kérte legalább egy püspökség betöltését. Petheő József c. püspök és pécsi őrkanonok folyamodása a csanádi püspökségért alkalmat adott a többi hatóságoknak is arra, hogy e részben véleményt nyilvánítsanak, de a magyar kancellária is és az államtanács tagjai is az uralkodónak arra az elhatározására hivatkoztak, hogy a magyarországi püspökségeket egyelőre nem tölti be. Csak Kollowiat gróf vetette fel a kérdést, nem kellene-e azokat mégis betölteni, ahol sok az akatholikus? (St. R. 852/1799.) Euer Majestät! Schon in dem beschlossenen Jahre habe ich mir die Ehrfurchtsvolle Freiheit genommen Euer Majestät allerunterfchänigst zu bitten eines von den damals in Hungarn erledigten Bisthümern, und zwar vorzüglich das Großwardeiner allergnädigst vergeben zu wollen. Euer Majestät geruheten über meinen dießfälligen Vortrag zu entschliessen, daß bey den jetzigen Kriegszeiten Sie kein Bißthum vergeben wollten. Mit dieser allerhöchsten Entseh'iessung versehen habe ich es nicht gewagt bey fortdauernden Kriegs-Umständen Euer Majestät mit mehreren Vorstellungen über den näml. Gegenstand zu behelligen und würde selbst jetzt nicht neuerdings auftreten, wenn nicht die sich seitdem außerordentl. geänderten Umstände, so wie die Hoffnung eines baldigen Friedens zu gemessen, mich zu diesem Schritte bewogen hätten. Zu der Zeit, wo ich meine obangeführte Vorstellung verfertigte, waren, da das Stein-am-Angerer und Siebenbürgische Bisthum bereits besetzt worden, 4 Bistbümer, näml. das Erlauer, Waitzner, Großwardeiner und Neusohler erlediget, zu diesen kamen seit der Zeit das Erzbisthum von Gran und die Bisthümer von Rosenau, Fünfkirchen und Csanád; es sind also jetzt wirklich 1 Erzbisthum und 7 Bisthümer unbesetzt. Durch diese Erledigung sind nach der im Jahr 1797 gemachten Berechnung 1,882.485 Seelen, welches fast die Hälfte der