Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1799.

azt a rendekkel osztja meg, s amelyben a Pragmatica Sanctiót is a nemzettel kötött szerződésnek mondta. Ezek alapján —• bár Skerlecz viselkedését nagyon elítélte — hosszú szolgálataira és agg korára való tekintettel csak szigorú dorgálást hozott javaslatba. (TJ.-ott.) E jelentéssel meglehetős ellentétben áll Wohlgemuth Fu'öp zágrábi olvasókanonok az iratokhoz csatolt vallomása, aki jellemezve a kritikus napok hangulatát, leírta, hogy milyen félelmet keltett a szomszédos tartományok menekülő népe és a hírek, amelyeket terjesztettek. Ezért jutottak a zágrábiak arra a gondolatra, hogy a zágrábi törvényhatóságok együttesen gondoskodjanak a rend fenntartásáról. Skerleczet úgy jellemezte, hogy fenntartotta a nyugalmat. Az elsőnapi ülésen nem voltjelen, de másnap hallotta, amikor a betegeskedő főispán intette a népet, hogy menjen munkájára. (U.-ott.) — (Skerlecz intézkedéseit a menekülőkkel szemben különben az államtanács is akkor jóváhagyólag vette tudomásul s csak a haditanács emelt ellene vádat, hogy nem Boroztatott. St. R. 1021/1797. és 1112/1797.) A vizsgálat, bár titokban folyt, Skerlecznek is tudomására jutott. 1798 dec. 15-én Amadé grófhoz intézett levelében önérzetesen rámutatott, hogy feljelentője a zavaros idők emlékeiből akar ellene fegyvert kovácsolni. Beküldte tehát az ülések jegyzőkönyvi kivonatait s bizalmának adott kifejezést, hogy a király 45 évi hűséges szolgálat után nem fogja méltatlan meghurcoltatásnak kitenni. (U.-ott.) Skerlecz életét és műveit illetőleg v. ö. Berényi Pál: Skerlecz Miklós báró művei. Bpest, 1914. Sacratissima Caesarea et Apostolica Regia Majestas Domine Domine Clementissime! In obsequium altissimi iussus regii circumstantias congregationum comitatus Zagrabiensis anno 1797., dum hostilis irruptio metuebatur, per supr[emum] comitem Nicolaum Skerlecz cum civilis et plebejae conditionis hominibus servatarum ac propositionis circa inducendum nóvum publicae administrationis systema factae, penitius investigari clementer praecipientis, comes Antonius Amadé, qua finem in hunc clementer exmissus commisarius re[gi]us in factum hoc, prout iussus erat sub manu et omni cum praecautione inquisivit, ae eorum, qui genuinam rei huius notitiam tradere supponebantur, declarationes excepit, ut Ma[ies]tas Vestra Sacr[atissi]ma, ex hic demisse adnexa ipsius relatione uberius benignissime perspicere dignabitur. E declarationibus testium ac ipsis etiam protocollis deducit praefatus comes Amade, suprenum comitem Nicolaum Skerlecz contra darum instructionis supremorum comitum tenor em et ad versus muneris sui incumbentiam illegaliter et inconsulto *egisse in eo, quod imminente illo histilis irruptionis periculo, ab avite publicae gubernationis norma recedendo congregationes generales, convocatis tarn civilis, quam plebeiae conditionis hominibus celebraverit, selectos quosdam viros, seu Ausschuß-Männer pro gerendis publicis negotiis denominaverit ac fraternitatem et aequalitatem commendaverit, cum tarnen fassiones quorundam testium et provocata protocolla innuant, eundem supremum comitem haec omnia