Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1797.

Bernáth Lászlónál is rámutat, hogy Sztáray lázító beszédét a megyegyűlésen védelmébe vette. Szirmay Péter és András ügyében a nádorhoz csatlakozik. Szirmay Andrásnak különösen franciabarátságát veti szemére. Sennyei József bárónál antimonarchikus nyilatkozatára hívja föl a figyelmet. Szirmay Ádámot illetőleg is elfogadja a javaslatot. Az ő bűne, hogy a franciák és lengyelek diadalától várta a német iga lerázását. Vay Miklós bárót ugyan nyugtalan, veszedelmes embernek tartja, de azért csatlakozik a nádor javaslatához. Koós Pál, Kozáky és Schwarzhorn ügyében is helyesli az előterjesztést, a Szentmarj aiak és Beckek nemesi ügyét pedig ő is a helytartótanács elé tartja utalandónak. Orczy br. főispánról elmondja, hogy II. Lipót a békési főispánságtól nyomós okok miatt elmozdította. Az ő halála után a kancellária mégis érthetetlen módon olyan fontos megyébe terjesztette elő kinevezésre, mint Zemplén. Ott konventikulumokat tartott, politikai bűnösökkel érintkezett, alkotmányellenesen tartott közgyűlést, az állásokat rokonaival töltötte meg és Sztáray 'gróf lázító beszédét vivát kiáltásokkal kísérte. Helyesli tehát elmozdítását. A kancellária véleményében kifogásolja, hogy azt az elvet látszik védeni, hogy a király kihallgatás nélkül senkit hivatalától el nem mozdíthat, „und andurch die Amotion des Grafen Karl Zichy, des Grafen Haller und des v. Ürményi, deren ersterer Judex Curiae, der zweite Oberprovincialkommissariats-Director und der dritte Personal gewesen ist, tacite zu mißbilligen und zu tadlen, wie man dann auch unter der Hand im letzten Landtag ab Seiten der Uibelgesinnten sich viele Mühe gegeben hat, dieses factum regium zu rügen und darüber eine Klage anzustimmen, allein auch dieses Beginnen wurde vereitelt

; und welch rechtschaffen denkender Mann würde sich wohl anmassen, den König deterioris conditionis zu machen, als einen jeden Privatmann, der seine Beamten nach Willkür und Belieben entlassen kann. Ein gleiches gilt von den Komitaten, die occasione restaurationis nach Belieben die alten Komitatsbeamten absetzen und neue wählen." A Bernáth alispán vallomása szerint a pataki collegiumban levő bőséges fegyver és lóállomány tekintetében az adatokat a causarum directortól bekérendőknek tartja. Végeredményben pedig fölhasználja az alkalmat, hogy a zempléni és a zalai vizsgálatok alapján megállapítsa, hogy a klubbok „an der Umwälzung der hungarischen Constitution mit vollem Ernst gearbeitet", és hogy gr. Pálffy Lipót elmozdított csongrádi főispán rehabilitását kívánja, minthogy a vallomásokból kitűnt, hogy ő 1790-ben nem dolgozott a dinasztia trónfosztásán. Vogl (aug. 14.) előrebocsátja azt a három elvet: hogy 1. a József császár halála utáni cselekedetek, amelyekre már amnesztiát adtak, nem jöhetnek szóba, 2. hogy az állami alkalmazottakat meghallgatásuk nélkül hivataluktól megfosztani nem lehet, és 3. hogy még kriminális esetekben is az akció megindítása előtt alapos tájékozódást kell szerezni az ügyről, hogy az akció eredménye ne legyen kétséges. Ez alapon Bernáth Ferencről és Szirmay Antalról elismeri, hogy nagyon gyanŰ9 emberek lehetnek, de 1790-iki cselekedeteikért az amnesztia következtében már nem vonhatók felelősségre, különben Bernátbot csak egyes pontokra, Szirmayt pedig egyáltalán nem hallgatták ki. Ily körülmények közt az első ellen a fiskális akciót és a második elmozdítását nem tartja helyénvalónak. Kívánja, hogy Szirmay hallgattassák ki, Bernáthot pedig az egész anyagra nézve hallgassák meg. Füzesséryt nem tartja méltónak a legfelsőbb kegyelemre, mert korábbi érdemeit későbbi cselekedeteivel lerontotta.