Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
A NÁDOR A SÉRELMEK ORVOSLÁSÁT ÓHAJTJA. 79 t gyaltak ugyan, de amelyekben az uralkodó még nem döntött végérvényesen. Végeredményben különösen a következők teljesítését kérte: 1. Zengg város kivételét a katonai igazgatás alól, 2. a kereskedelmi sérelmek 1802-ben megígért orvoslását, különösen a dohánybeváltásia és a gabonanemüek kivitelének fölszabadítására, 3. a bányakamara beolvasztását a magyar kamarába és végre 4. Fiume visszacsatolásának szintén régóta vajúdó ügyének elintézését. 38 Ebben a részben jelentékeny támaszt is kapott Ürményí országbíróban, aki épp ezidőben még mint galíciai helytartó fejtette ki a császárnak a magyar alkotmányosság értelmét. 3 * Magyarország alkotmányának is — írta — az a célja, mint minden jól berendezett államénak, hogy a külső és belső biztonságot, a rendet és az erkölcsöt fönntartsa. Ehhez mindenkinek hozzá kell járulnia a tőle telhetővel, alkotmányos módon és az alkotmányos szabadságok megsértése nélkül. A külső biztonságot illetőleg az ország kötelezettségének bizonyos viszonylatban kell állania az uralkodóház más országainak kötelezettségeivel, mert ezek ugyanazon fő alatti egyesülésnek (Unionsakt) tekintendők, amely a közös külső biztonságot, s ezzel mindegyiknek saját alkotmányát, jogait és tulajdonát fenntartja és erősíti. Az egyes országok azonban a segédeszközöket különbözőkép, saját viszonyaiknak megfelelően adják. Ennek a viszonynak előföltótele az egyenlő elbánás az egyes országokkal szemben jólétük, kereskedelmük és pénzforgalmuk tekintetében. Éppen azért — teszi hozzá az aktuális áremelkedésre utalva — ki kell küszöbölni minden balvélemónyt és alaptalan előítéletet (alle praeiudiea und ungegründete Vorurtheile), és máskép sem lehet a pénz véletlen földuzzadásából az állandósuló jólét állapotára következtetni. 40 Ezt a drágulást, amelyet Károly főherceg is, főkép ós elsősorban azonban Zichy gróf kamaraelnök Magyarország gyors vagyonosodásának bizonyítékául tekintett, Majláth József is múló jelenségnek tartotta, amelynek megszűn38 Iratok, II. 600—605. 1., 1806. szept. 16. 3fi 1806. aug. 29. Iratok, II. 582. 1. 40 Iratok, II. 582. 1.
