Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

tével a fönnálló kontribúció ugyan elég lesz, de viszont az adózó teherbíróképessége visszaesésével kell számolni.

41 Az udvart tehát elég sok oldaról figyelmeztették, hogy a nádor javaslatait a hangulat előkészítésére vegye figyelembe, és hogy a szerencsétlen infláció- következtében beállott pillanatnyi — de fenn nem tartható — pénzbőséget ne vegye a magyar gazdasági helyzet komoly meg javulásának; az idő azonban mult és a sérelmek orvoslása tekintetében mégsem történt semmi. Ellenkezőleg, újabb elégületlenséget keltett az országban, hogy Ferenc király 1806 őszén a só árát ismét mázsánkint 2 frt. 30 kr.-ral — az 1802. évi emelés 1 frt. 06 kr. volt — emelte. A megyék föliratokban tiltakoztak ez ellen a rendelkezés ellen, s a kancellária azt javasolta, hogy a király ne válaszoljon fölterjesztéseikre, hanem adja ki az iratokat a nádornak, hogy a téves nézeteket igazítsa helyre és gondoskodjék arról, hogy ezt a tárgyat az országgyűlésen szóba ne hozzák. A nádor akkor — másfél hónappal az országgyűlés összeülése előtt — egyenesen megmondta, hogy „nagyon nehéz a közvéleményt irányítani és azt kedvező útra terelni, amikor a külső körülmények kedvezőtlenek és az idő is hiányzik hozzá". Elmondta, mit javasolt a megelőző nyáron, de hogy minderről a király még nem határozott. Most már nincs elég idő a kellő előkészítésre, a sérelmek orvoslásának is még az összehívás előtt kellett volna megtörténnie, nincs tehát már más mód, mint a meggyőzést az országgyűlési tárgyalások folyamára halasztani. Kifejezte azonban azt az aggályát is, hogy „ez az országgyűlés Ferenc korának egyik legviharosabb diétája lesz s káros következményeit csak a legnagyobb bölcseséggel ós következetességgel lehet, majd elhárítani".

42 Nemcsak a királyi propozíciók kerültek tehát olyan formában a diéta elé, amely a rendek gondolkozásával és hagyományaival ellenkezett, hanem abban az irányban sem történt semmi, hogy a rendeket kedvezően hangolják régen sürgetett sérelmeik előzetes orvoslásával. Ez utóbbi tekintetben a felelősség a kabinetet terhelte, amely úgy intézte az ügyeket, hogy a nádor 41 Iratok, II. 584—585. 1. 42 Iratok, II. 658—661. 1.