Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

KÁROLY FŐHERCEG KÉT EMLÉKIRATA. 73 a rendes katonaság számának emelését és létszámontartását tartotta szükségesnek. Az inszurrekciót a középkori hűbéri rend idejétmulta maradványának nevezte, de éppen olyan avult és a hadsereg szellemére kedvezőtlen körülménynek tekintette az életfogytiglani szolgálatot, amely a toborzás és katonai ogdosás vérlázító szokásával elijeszt a katonai szolgálattól és népszerűtlenné teszi azt. Bármilyen ellenséges hangulattal találkozott is felsőbb katonai körökben, a császár közvetlen környezetében és a magyar rendeknél a kapitulációé rendszer, ia főherceg el volt határozva, hogy azt már a katonai szolgálat megbecsülése és népszerűsítése érdekében is fenn kell tartani. Ebben a tekintetben súlyos érve volt, hogy az avult toborzási renddel nem lehet titokban fölkészülni a fenyegető veszedelem ellen. Ezek a kérdések azonban nem állottak előtérben; a Mack-féle rendszer összeomlása után a főherceg sokféle sürgős átszervezési kérdéssel volt elfoglalva és az összehívandó országgyűléssel szemben álláspontját elég későn, 1807. február 17-ón és április 10-én előterjesztett emlékiratban szegezte le. Az elsőben általánosságban foglalt állást az inszurrekció és a toborzások ellen. Hangsúlyozta, hogy az inszurrekciók, amelyeknek nincs meg az idejük a megalakulásra és begy alt óriásukra, nem fogják az ellenséget megverni, sem a királyságot megmenteni. Ez nem a jóakaraton ós a bátorság hiányán fordul meg, hanem a hadviselés új módján, az operációk gyorsaságán. E tekintetben többet várt egy békeidőben szervezett milíciától, amely azonban szintén nem felelt meg teljesen a katonai céloknak; az inszurrekció szabályozása helyett tehát szívesebben látta volna a nemesi fölkelósi kötelezettség megváltását. Egyebekben az új összeírás számadatait használta föl annak bizonyítására, hogy a rendes sorozás Magyarországon nem ütközik semmi nehézségbe. A három évre megszavazott és azután megszűnő kiegészítés kötelezettsége ellen tiltakozott. Az ezredek szakadatlan létszámontartását elengedhetetlennek tartotta; az országgyűlésnek — szerinte csak az lehet a föladata, hogy a királlyal a csapatlétszám fölött határozzon. Az 1806-ban sor alá állítandó 336.623 férfi s a nemesi szolgálat címén fölmentett 110.085 ember bőségesen megadja a módot a kiegészítésre. Háború