Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

be posta-, só- ós vámilletékekből, Erdélyből ugyanezen a címen 1,772.000 frt. Mindezt az örökös tartományokban tervezett 75,000.000 forintos kényszerkölcsönnel (összesen 253 millió) a papírpénz apasztására akarták fordítani, azonban a porosz háború miatt a semlegesség megóvására a cseh határon fölállított sereg 104,000.000 forintba került, amiért is a kényszerkölcsönt nem vették igénybe és az adók emelésével és Vá százalékos vagyonadóval enyhítették a szükséget. A magyar király tehát ennek megfelelően az ország rendéitől szubszídiumot kór, amit annál inkább megtehet, mert az elmúlt évben csak inszurrekoiót kért, úgyhogy ez a szubszídium a mult háborúban elmaradtnak pótlásaként tekinthető. Különben is az inszurrekciót fel sem állították, vagy egyes megyék csak rövid ideig viselték e terhek. Kéri tehát a szubszídiumot a már folyósított kiadásoknak és a további védelem szükségleteinek fedezésére. Magyarország lakosságának száma és terményei szempontjából — számítása szerint—a monarchia harmada; ha a rendkívüli terhek ráeső részét magára venné, felét fizetné annak az összegnek, amely az örökös tartományokat sújtja, 155 millióval szemben Erdéllyel együtt 77}/2 milliót. Ebből 1

/

8 osnék Erdélyre, maradna tehát Magyarországra 62 millió. Leszámítva ebből Magyarország posta-, só- és bányajövedelmét, 20,850.000 forintot, kerek számban 40,000.000 volna megajánlandó. Úgy tüntette föl a helyzetet, hogy Magyarország a háborúban jelentékenyen gyarapodott és főkép a császár gondoskodásának köszönheti, hogy Európában a háború semmi más országot nem kímélt meg anynyira, mint Magyarországot. Zichy tehát, — aki kimondott szavához a végsőkig ragaszkodott és minden ellenmondást türelmetlenül visszautasított —, ebben az esetben is megmaradt korábbi álláspontján. Végeredményben azonban ez az irat csodálatos következetlenséggel eltért indokolásának érveitől és a megajánlandó összeget a nádor javaslatának alsó határával, egyenlően állapította meg. Indokul erre a teher egyenlőtlen elosztását hozta föl és azt, hogy az alkotmány értelmében fogyasztási adó nem vethető ki. 20 millióban kérte tehát a szubszídium megállapítását, ennek törlesztését is 2—3—4 óv alatt engedte volna meg és harmadát terményben vette volna át. Fölhaszná-