Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

lása tekintetében pedig azt az engedményt tette, hogy az első évben ez összegnek csak a negyedét hajtanák be a rendkívüli katonai kiadásokra, a többit pedig a rendkívüli állapotok megszűntével a pénzügyi szanálásra fordítanák. Semmi sem igazolhatta volna jobban a nádornak azt a gyanúját, hogy a kormány nem látja a baj okait, még kevésbbé azt, hogy azon milyen módon lehet segíteni, mint éppen Zichynek ez a tervezete. Fejtegetéseiből kitűnt, hogy a négy éven át 5 millióban megállapított összeg semmire sem jó és szét fog forgácsolódni, a nélkül, hogy a papírpénz hitelót visszaállítaná. Az államtanács pénzügyi szákértői, akik elé ez a tervezet került, nagy hévvel szálltak vele vitába. Schittlersberg kifogásolta, hogy Zichy nem állapítja meg azt a bankómennyiséget, amelynek kivonása a forgalomból múlhatatlanul szükséges. Ezt 300 millióra becsülte s ezért alacsonynak tartotta a Magyarországgal szemben támasztott igényt, alacsonynak főkép az örökös tartományok egyenes ós közvetett adóival szemben, amelyeket Magyarországon nem szednek, alacsonynak azok miatt a csapások miatt is, amelyeket az örökös tartományok az utolsó években elszenvedtek. Föl akarta tehát emelni a kontribúciót V/2 millióval, hasonlóképen emelni akarta a posta-, só- és vámilletékeket és azonfölül 50 milliót kért szubszídiumként.

17 Zichy tervezete tehát abból a szempontból is rosszul sikerült, hogy ismét elindította a Magyarországgal szemben támasztható igények dagadó lavináját. Schittlersbergnél is élesebben támadta Zichyt Chotek gróf. Szemére vetette, hogy már régen nem foglalkozott az orvoslással, hogy erre külön föl kellett szólítani. De főképen élesen fakadt ki az irat második része ellen. Kiérezte belőle, hogy ebben a magyar szól honfitársaihoz, hogy szembeszökő feszélyezettséggel (sichtbare Schüchternheit) kerülte az összeütközést nemzetével. Így nem szólhat a kamaraelnök — írta — és különösen nem a mostani. Fölháborodva utasította vissza a „nevetségesen csekély" kívánságot. Magyarország — azt mondta — nem harmada a monarchiának, hanem területe szerint is fele, gazdagságra annál is több. Elvárhatják tehát tőle, hogy az örökös tartományok az utolsó 20 év alatt