Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
taikba foglaltak, ezekkel együtt elutasíttattak. Bármily határozottan léptek is föl gazdasági kívánságaikkal 1790-ben, nem érezték azoknak a közjogiakkal egyenlő jelentőségét, de alkotmányos formák tekintetében is kedvezőtlen helyzetben voltak, mert a múltban elhanyagolták e téren a kezdeményezést, és így a gyakorlatban minden pénz- és vámügy királyi felségjogként kezeltetett. Alkotmányos jogokra, különösen tételes törvényre tehát a rendek nem hivatkozhattak, csak az új államfilozófiai elvek alapján fejtegethették ebbeli igényeiket. E tekintetben tehát a tényleges helyzet volt az irányadó s a bécsi hitelügyi bizottság joggal helyezkedhetett arra az álláspontra, hogy a pénz leromlásának következményeit nem akarja kizárólag Ausztriára hárítani. Ha a papírpénz az osztrák kormány hibás politikájának rovására volt is írható, nem lehetett tagadni, hogy elszaporodása a monarchia védelmével függött össze, és hogy a Pragmatica Sanctio Magyarországot kötelezte a közös védelemre. Amikor tehát a pozsonyi béke után a hitelügyi bizottság ismét foglalkozni kezdett az orvoslás kérdésével, a legsúlyosabb kérdés éppen az volt, hogyan lehet olyan módot találni, amely mellett a teher viselése Ausztria és Magyarország közt népességük vagy gazdasági erejük arányában oszlanék meg. A Magyarország iránt jóindulatú Zinzendorf Károly gróf államminiszter is nagyon méltánytalannak tartotta, hogy Magyarország és Erdély ne működjék közre a szükséges eszközök előteremtésében és az orvoslás minden terhe kizárólag az örökös tartományokat sújtsa. Nemcsak abból a szempontból volt tehát a, devalváció híve, hogy az oldja meg a bajt a leggyökeresebben, hanem azért is, mert a különböző országok ós társadalmi rétegek közt ez adta meg a lehetőséget a teher legmóltányosabb elosztására. E mellett szólott volna az is, hogy alkotmányos tekintetben is a legkevesebb harccal és ellenállással lett volna megoldható. Zinzendorf úgy gondolta, hogy a devalválással a papírpénzt 1796-i mennyiségére, 40—50 millióra lehetett volna leszállítani. 7 Ezzel szemben Barbier javaslata 150—200 millióval csökkentette volna a bankók átlagát. Ez az akkori álta7 Beer: Die Finanzen, 14—15. és 17—18. 1.; Raudnitz id. mü, 39. 1.
