Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

KÍSÉRLETEZÉS A PÉNZÜGYI BAJ ELHÁRÍTÁSÁRA. 59 tette, mint olyan eszközt, amely az életnek ad tápot s a lakosság megerősödését is előmozdítja. Őt támogatta Károly főherceg is, aki katonai reformterveinek sorsát féltette a radikális megoldástól. A kiküldött bizottság tagjainak nagyobbik része nem volt szakember. Zichy is csak a gyakorlatban szerzett némi tapasztalatot; elvi megalapozottság nélkül g a kérdés megoldásának módozataiban is tájékozatlanul körömszakadtáig védelmezte nézeteit. Olyan nevetséges tervek merültek fel, amelyek 25 millió hitel felvételével vélték a szanálást megoldhatónak, amikor 337 millió volt a forgalomban lévő papírpénz mennyisége.

4 A végre elfogadott amortizációs alap fölállítását Ferenc csak 1805 elején, több mint egy évi késedelem után hagyta jóvá.

5 Az egyetlen szerencse az volt, hogy az 1805-i háború költségeit fedezték az angol segélypénzek, a béke után tehát mindössze 40 millióval emelkedett a papírpénz mennyisége. A háború után azonban az átadott területekről özönével áramlott vissza a bankó, benn az országban pedig nehezen folytak be az adók.

0 így a konvencióé pénz kurzusa bankókban 1805 végén már 149, 1806 elején 160 volt. A devalváció ellenzői különböző adóemelésekkel és adópótlékokkal, valamint vagyonadó kivetésével akarták a bajt enyhíteni. Ilyenek már voltak is érvényben a vámoknál, a a dohánynál, egyes élelmiszereknél; megadóztatták azonkívül a luxusállatokat. Mindez azonban csak Ausztriára volt alkalmazható. A hitelügyi bizottságnak ez okozta a legnagyobb gondot. Hogy a papírpénz Magyarországon nem volt érvényben és itt alkotmányellenesen csak II. József 1785-i rendeletével került forgalomba, azt nem vette figyelembe. De a magyar rendeknek is szemükre lehetett vetni, hogy II. József rendszerének megszüntetése után a papírpénzzel szemben nem tudtak eredményt elérni. A pénz kórdósében föllépésük eleve kilátástalan volt, mert a papírpénzt akkor már nem tudták mivel helyette-^ síteni, ós mert kívánságaik, amelyeket kereskedelmi javasla4 Beér: Die Finanzen, 11. 1. 5 Beér: Die Finanzen, 13. 1. e Beér: Die Finanzen, 11. és 16—18. L; Stiassny, Paul: Der österreiehische Staatsbankerott von 1811. (Wien—Leipzig, 1912.) 27—28. 1., Raudnitz, Josef: Das österreiehische Staatspapiergeld. (Wien, 1917.) 39. 1.