Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

deputációt küldetne ki annak előkészítésére. A hadkiegészítés tárgyában határozott ellenszenvet tapasztalt a kapitulációs rendszerrel szemben. Ügy gondolta tehát, ha meg lehetne oldani a hadkiegészítés kérdését toborzással, az esetben ezt a tárgyat érinteni sem kellene a propozíciókban. Ellenkező esetben arra kellene törekedni, hogy a rendeket meggyőzzék a kapituláció hasznos voltáról. Végre a kontribúció dolgában különösen a deperditák ügyét látta akadálynak ós ezért kívánta ezzel kapcsolatban a katonai ellátás újabb szabályozását, a regulamentária árak megváltoztatását, a deperditák jobb elosztását, valamint jobb kezelési rendszer bevezetését a megyei házi pénztáraknál.

1 A vagylagos beállításnak volt egy nagy gyengéje: a külpolitikai helyzet bizonytalansága, főkép, hogy az elhatározás nem a monarchiától függött, mert az események bármikor meglepetéseket hozhattak. Újabb küzdelemre azonban csak rendezett pénzügyi helyzetben lehetett a siker reményével fölkészülni. Ezen a téren máris helyrehozhatatlan volt az a mulasztás, hogy a lunevillei béke óta eltelt időt szinte tétlenül elszalasztották, a lakosságra igen súlyos terheket róttak, a nélkül, hogy ennek bármi látható eredménye lett volna, sőt a pénz értéke állandóan romlott s a drágulás mind erősebb iramban haladt előre. Zinzendorf az örökös tartományokban az adóemelésből befolyt összeget évi 10 millióra becsülte, az új adókból a lunevillei béke óta befolyt jövedelmet 24 millióra.

2 A romlás erős irama mégis 1802 óta indult meg. Akkor már a közönség előtt sem lehetett titkolni a bajt, 1802-ben Ferenc császár tehát tervezetet kért a papírpénz apasztására.

3 Az orvoslást illetőleg a vélemények erősen eltértek egymástól. A közgazdák, az államtanácsban különösen Stahl államtanácsos, a devalvációban látták a gyökeres megoldás eszközét. Őket hathatósan támogatta Rainer főherceg, aki a császárt gyakrabban helyettesítette az államügyek vezetésében. Zichy Károly gróf kamaraelnök azonban minden gyökeres intézkedést ellenzett, az inflációt dicsőí1 Iratok, II. 606—615. 1. 2 Beér: Die Finanzen österreichs im XIX. Jahrhundert. (Prag, 1877.) 18. 1.