Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
teljesítsen, sem királyi méltóságával, sem lelkiismeretével nem tartja összeegyeztethetőnek. „Ehhez a szabatos és megváltoztathatatlan elhatározásomhoz —• így zárul a rezolúció — csak azt kell hozzáfűznöm, bármily viszonyok jöjjenek is, az a boldog tudat fog nekem támaszt és erőt adni a kitartásra ebben a példa nélkül álló korszakban, hogy soha nem tettem mást, mint ami a gondviselés által jogaromra bízott népek igaz javát szolgálja. És még ha minden várakozás ellenére is királyságom különböző részeiben kedvezőtlen hangulat kerekednék fölül, és rosszakaratúaknak sikerülne azt, ami csak a korviszonyoknak és olyan szerencsétlenségeknek következménye, amelyeket emberi akarat el nem háríthat, a kormányzat visszás intézkedései következményeiként föltüntetni, nem fogok habozni, hogy összegyüjtsem a nemzetet, élére álljak és szokott őszinteségemmel föltárjam előtte a bajnak, amely az államot nyomja, okait, gyors és gyökeres orvoslása szükségét és a legcélszerűbb eszközöket, amelyek megjavítását szolgálják. Sokkal többször voltam tanúja személyem iránti szíves ragaszkodásának, egyenes gondolkodásának és józan megítélésének, semhogy ne várnám bizalommal legerősebb közreműködését az egésznek megmentésében, ami minden egyesnek is szívén kell hogy feküdjék." 127 Baldacci ebben is remekelt. Megadta a lehetőséget az ügy békés megoldására, az országgyűlési referátumnak más kézre adásával ós a befejező mondatban kifejezett bizalomnyilvánítással. De a lényegben fönntartotta Almásy visszatartását a kancelláriánál. Kitűnően használta ki a nádor egy-két élesebb kifejezését, nem mulasztotta el az alkalmat néhány oldalvágásra és ügyesen szőtte bele a rezolúcióba azt a kijelentést, hogy a kormányzás elveitől nincs eltérés, mégis olyan formában, amelyből kitűnt, hogy el van határozva az alkotmányos forma fenntartására, a nélkül, hogy ezt expressis verbis kifejezte volna. Az ügy azonban nem zárult le ezzel. Ferenc a nádor második levelének vétele után mégis írt személyesen is néhány sort öccsének. „Szomorúságomat — írta — leveleidnek vétele után elképzelheted, hogy ilyet okoztál nekem, szívesen elnézném, ha szolgálatot teszek vele az államnak. Viselkedésedet ebben az
