Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az abszolutizmus

nek szilárd alapjain természetesen fejlődtek ki. Bécsben mégis azt vetették szemére, hogy Magyarországot el akarja szakítani a monarchiától ós ő akár a trónra ülni, hogy királyi koronára vágyik. Hiába bizonygatta a császárnak, hogy mindebből egy szó sem igaz, ellenfelei mindenféle feljelentéseket és kósza híreket olyformán tudtak a császár elé tálalni, hogy amúgy is bizalmatlan lénye a nádortól mindinkább elhidegedett. Egyes vádakat testvérei közül Károly főherceg is komolyan vett. E mögött a katonai kérdésben elfoglalt különböző álláspontjuk húzódott meg. Igazán csak János főherceg és Estei Károly Ambrus főherceg-prímás értették meg, mellettük még Mária Ludovika császárné ós Rainer főherceg. „Isolationsgeist''-je hagyományossá vált nemcsak az udvarban, hanem az osztrák közvéleményben is. Pedig a Habsburg-monarchiának hűséges szolgája volt. Nem abban az értelemben, amint* azt az akkori bécsi kormánykörök a Gesamtstaat érdekében kívánták volna, amely mindenütt azonos intézményeket, azonos terheket, azonos szellemet és nyelvet óhajtott volna, A nádor a nagy államszervezetnek különböző fejlődésű, népileg is sokféle tartományait magasabb államközösségnek tartotta, amelyek mindenikének megvan sajátos színezete és különleges érdeke is a közösségen belül. E különbségeket nem elmosni akarta, hanem az egész annál nagyobb erőkifejtésére fönntartani és érvényesíteni. Nem volt barátja a magyar rendiség kinövéseinek, de nem is akart ellene irtó háborút indítani, hanem fokozatosan a hibákat kiküszöbölni. Ami Magyarországon megragadta, éppen az alkotmányos forma volt, a szőnyegre kerülő kérdések megvitatása különböző nézőpontokból, és a következetes ragaszkodás a nemzeti hagyományokhoz. Ezeket különböző fölterjesztéseiben ismételten kiemelte, nagy• értéknek nevezte, s ebben a tekintetben Magyarországnak bizonyos elsőbbséget adott az osztrák örökös tartományok fölött. Fölháboritotta őt az a mód, ahogy a magyar érdekeket az osztrák örökös tartományoknak egyoldalúan és hamis beállítással kiszolgáltatták. Már a század első éveiben érthetetlennek mondotta, hogy egy ország jogos kívánságait ne teljesítsék, ha azok az egésznek nem ártanak, mert valamely más tartomány mesterségesen fenntartott előnyeire