Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az abszolutizmus

károsan habhatna vissza, értelmetlennek, hogy az ország életbevágó kívánságait csak abban az esetben teljesítsék nagynehezen, mintegy ellenszolgáltatásképen, ha az a kormányzat kívánságainak eleget tett. Az ő elképzelése is az volt, hogy a monarchia erőforrásainak nagyobb része Magyarországra esik. Az erőforrásoké — és nem a pénzügyi teherbírásé, amely csak abban az esetben emelkedhetnék, ha az ország gazdasági erőforrásai fölszabadulnának, ha terményeit értékesíthetné, iparát fejleszthetné, kereskedelmét kifejthetné, pénzforgalmát is meggyorsíthatná. Elítélte tehát azt a méltánytalan eljárást, amely a kivitelt tilalmakkal korlátozta, a mezőgazdaság intenzívebb űzését lehetetlenné tette, egyoldalú vámintézkedéseivel pedig az ipart elfojtotta s a kereskedelmet az osztrák tartományok polgárainak szolgáltatta ki. Ezzel szemben maga is elismerte és panaszkodott, hogy Magyarország az osztrák tartományok mögött a teherviselésben messze elmarad és — a puszta természeti kincsek nagy mennyiségére és a föld kiváló termékenységére utalva — az ország hallatlan gazdagságát emlegette. Mit ért azonban ez, ha a tiltó rendszer a termelés intenzív megszervezését, sőt az extenzív gazdálkodás termékeinek értékesítését is lehetetlenné lette? Ezért akarta ennek a mindent elgáncsoló akadálynak a kiküszöbölését, ha nem is egyszerre, legalább fokozatosan: nem országgyűlési küzdelmekkel, hanem a legfőbb gazdasági sérelmeknek rendeleti úton, még az országgyűlés megnyitása előtti teljesítését, hogy a rendek, ezzel megnyerve, higgadtan láthassanak hozzá katonai és pénzügyi, főkép azonban mélyebbreható igazgatási és igazságszolgáltatási reformokhoz. Ezeket a terveit a császár közvetlen környezete — az 1808-it kivéve — minden országgyűlés előtt meg tudta hiúsítani. Ebből származtak politikai küzdelmeinek nagy dilemmái. Az udvar hűtlenséget, elszakadási törekvéseket vetett szemére, mert a nemzeti kívánságok érvényesítését előmozdította; a rendek pedig rossz néven vették, ha ezek helyett a monarchia harcképessége érdekében a királyi propozíciók katonai és financiális követeléseinek útját egyengette. Így őrlődött föl ereje másfélévtizedes harcban mindig csak a katonaállítás és adómegajánlás kérdéseiben, a helye ct,