Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az abszolutizmus

A nemzeti fejlődésben így is keserves cezúra volt az abszolutizmusnak ez a 13 esztendeje, amely egy 22 éves föllendülési és nagyszabású tervek és elgondolások alapján dolgozó korszak további építő munkáját szakította meg. Igazságtalanság azonban a kor embereivel és törekvéseivel szemben, ha ezt az időszakot nem számítjuk a nagy magyar reformhoz. Ha 13 év múlva új emberek a régiekkel s az akkori küzdelmekkel nem is érezték a közvetlen kapcsolatot, nem feledkezhetünk meg arról, hogy Felsőbüki Nagy Pál és Dessewffy József gróf még akkor szerezték első, keserves tapasztalataikat. A bécsi kongresszuson József nádor is tudatára ébredt, hogy — nem volna talán helyes azt mondani, hogy a koreszme, hanem — az uralkodó állam- és kormányzati forma mellett egyelőre nincs kilátás gyökeres változásra. Az élet folyt mindennapi medrében, az emberek örültek a békének; semmi nevezetes nem történt. Így 1811. március 15-én megkezdett latinnyelvü naplóját 1815 végével'ő is lezárta. Napi apróságok följegyzése miatt nem volt érdemes folytatnia. A nagy eseményeket, amelyek megítélése szerint a félbemaradt kérdést megoldhatták volna, annak idején bölcs tapintattal és teljes eréllyel megragadta. Hogy az események túlhaladtak az ő elgondolásán s a szükséges ponton, amely a magyar alkotmány visszaállítását meghozhatta volna, — sorscsapás volt. Várta tehát régi őrhelyén a sors kerekének újabb fordulását, várt a nemzettel együtt, 1812 utolsó kemény és elkeseredett küzdelmeiben a mágnások az ellenzék szélsőséges vezéreit azzal akarták mérsékletre bírni, hogy legyenek tekintettel a nádorra, az egyetlenre, akinek az alkotmány fönnállását köszönhetik. Ez talán túlzásnak látszik.'De aki átlapozza a kor államiratait és bepillantott az akkori kabineti ügyintézés rendszerébe, minden eredménynél, minden meghiúsult ármány megakadályozásánál, minden nemzeti gondolat és érdek fölkarolásánál a nádor nevébe ütközik. Származására nem volt magyar, a nyelvet soha folyékonyan nem beszélte. Nem nőtt föl magyar légkörben. Szemléletének és meggyőződésének jellegzetes vonásai magyarországi tapasztalatainak hatása alatt, de udvari nevelésé-