Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
időpontban, amikor a megfigyelő konfidens is már lezártnak tekintette azt. Azok, akiknek neveit az ügybe belebonyolították, tulajdonképen két körhöz tartoztak. A Pálffy grófokkal Andréossit a Pálffy József gróf magyar kancelláriai tanácsos feleségével való flörtje hozta össze. Pálffy Lipót a Davoustval folytatott levelezés miatt hadbírósági tárgyalás alatt állott, Valószínű tehát, hogy francia részről is iparkodott olyan adatokat beszerezni, amelyeket felhasználhatott igazolásul. Pálffy Károly ós Rudolf grófok neve csak úgy került bele a dologba, hogy Andréossi megfordult vöröskői várukban s állítólag ott is folytatott tanáqskozást, Rájuk azonban az udvari körök sem gyanakodtak, hiszen Pálffy Károly gróf pozsonyi örökös főispán a magyar udvarmesteri méltóságot töltötte be, aranygyapjas vitéz és a Szent István-rend kancellárja volt, tehát az uralkodó bizalmasai közé tartozott. Inkább kelthette fel a gyanút a másik társaság. A fiatal Grassalkovich herceg könnyelmű és meggondolatlan ember hírében állott. Esterházy Ferenc gróf mosoni főispán ós Viczay Mihály gróf sógorai voltak. A jelentésekben előforduló Forgách gróf, valószínűleg Antal, szintén a herceg egyik nővérét bírta nőül; az anyja is Gra&salkovich-lány volt. Hozzájuk kell sorolni Illésházy István gróf trencséni és liptói főispánt, akit radikális ellenzéki nézetei miatt mindig bizonyos gyanúval kísértek. Ehhez a társasághoz "tartozott továbbá az a tábornok is, akiről a jelentések azt állították, hogy a gödöllői tárgyalásokon rósztvett. Ez a már 16 év óta Pozsonyban nyugalomban élő Roth vezérőrnagy volt, akinek unokahuga egy Illésházy gróf felesége volt és ezen a réven tartozott a herceg bizalmas társaságához. 103 Mindez tehát azt bizonyítja, hogy a francia összeköttetésekkel gyanúsítottak két család legszűkebb körére szorítkoztak. Napóleon a porosz hadjáratot megelőzőleg természetesen kénytelen volt a szomszédos országok eseményeit figyelemmel kísérni. Az itt működő franciáknak tehát valószínűleg a kém103 Kab. A. 1558/1806. V. ö. Závodszky: A Grassalkovichok. (Turul, 1931.)
