Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

A bizalmatlanság újabb fölszítása

A KIRÁLY KÖZLÉSE A FRANCIA EMiSSZÁRlUSOKRÓL. 39 az volt a véleményük, hogy az országgyűlésen szóbakerülő tárgyak olyan nagyfontosságúak s a jó eredmény annyira függ az ajánlott időpont megtartásától, hogy az emisszáriusok működésének káros hatása, amely csak kevesekre és jelentéktelen emberekre terjedhetett ki, ezzel szemben nem tekinthető számbavehetőnek. Véleményükhöz a nádor annál inkább hozzájárult, mert ő sem hitte, hogy amikor Napóleon tervei már nyilvánvalóvá lettek, emisszár iusai meg tudják bontani a kölcsönös bizalmat. Nem tartotta lehetségesnek, hogy sokan legyenek, akik megtóveszttették magukat, és hogy ezek a nagy többséggel szemben alhatnának a közjónak; sokkal meggondolandóbbnak tartotta azonban azt a kedvezőtlen hatást, amelyet a törvénnyel ellentétes kormányintézkedések s a szomszédos tartományok lakosainak szóbeszédei ós nyilatkozatai gyakorolhatnak a kölcsönös megértésre.

103 Arról, hogy a nádor az egész ügyről hogyan gondolkozott, csak ez az egy fölterjesztése tájékoztat. Ha azonban a császái három hónappal korábban már célozgatott a francia aknamunkára, akkor ennek röviddel Markovich jelentésének befutása után kellet történnie. Ha nem tartotta szükségesnek, hogy az ügyben akkor valamit elrendeljen, vagy hogy 'nézeteit írásban fejtse ki a császár előtt, bizonyára már akkor is úgy gondolkozott, mint szeptemberi fölterjesztésében. A helyzetet tehát ő ítélte meg helyesen. Korántsem lehet azt állítani, hogy Magyarországon ne lettek volna egyes franciabarátok. A francia forradalmi eszméknek is akadtak itt hívei, azonban csak szórványosan. Még ritkábbak lehettek azok, akik Napóleon zsenialitását bámulva, talán hittek benne, hogy az ő uralma alatt a nemzeti törekvések s az alkotmányos élet több megértésre találnának. Túlfűtött temperamentum, csapongó fantázia és csökkent ítélőképesség mindenütt előfordulnak. Az ilyenek azonban a ritka kivételek közé tartoztak. Sem hangadó politikusokról, sem a tömegről nem lehetett azt állítani, hogy a franciákhoz hajlanának. Ilyen körülmények közt tehát nem volt érdemes az ügynek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani és felfedésére akkora fáradságot fordítani, olyan 12 Iratok, 623—627. 1.