Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
kímélték —, hanem a kirendelt tanácsosoknak is. Wallis nem is állta soká az ostromot s a bizottság informálását egészen a tanácsosokra bízta. Csakhamar visszatért Bécsbe, ahol azon fáradozott, hogy a közjogi kérdésben vigye törésre a dolgot. A bizottsági tárgyalásokkal azonban a rendek sem voltak megelégedve. Ők sokkal több betekintést reméltek a pénzügybe ezektől az ülésektől, mint amit tényleg kaptak. Kérdéseikre a feleletet rendesen azzal tagadták meg, hogy amire fölvilágosítást kémek, az államtitok, amely nem közölhető. A bizottságban lefolyt vita sem vitte tehát előbbre a dolgot, A bizottság a szakértők meghallgatása után hozzálátott jelentésének kidolgozásához. Tulajdonképen azokat a kívánságokat kellett összegeznie, amelyeket Wallis a rendek részére készült elaborátumban foglalt össze. János főherceg ott volt az október 14-i ülésen, amelyen a bizottság beterjesztette jelentését, ós följegyezte, hogy senkinek az arcán sem jelentek meg az előadvány hallatára a gond felbői, „die meisten lächelten als über eine unmögliche Sache"." 1 Wallis nem hiába hajtogatta előterjesztéseiben unos-untiglan, hogy ami az országgyűlésen történik, a legrosszabb hatással van Ausztriára is és lerontja a szanálás hitelét. János főherceg is, aki a pátens kihirdetése után dicsérte Wallist, ehhez a helyhez utóbb azt a széljegyzetet fűzte: „Én becsületesnek hittem őt, de kemény önkényes gondolkozásúnak; rettenetesen sokat ártott", 82 máskor arról beszélt, hogy: „Wallis önkénye ós kíméletlen erőszaka sok szerencsétlenséget hozott a monarchiára"." 1 Mint elfogulatlan szemlélő nem nézte ellenséges szemmel az országgyűlést. „Ez az országgyűlés — írta — a legnehezebbek közé tartozik, a szemlélőnek a legtanulságosabb. Erőszakos eszközök nem ajánlatosak, keveset használnának, talán zavar támadna ós azután Napoleon beavatkoznék". „A rendek közt jó fejek vannak, jogaikhoz ragaszkodva okosan viselkedtek." s4 Ezzel szemben a királyról följegyezte, hogy „minden követet középszerű fejnek tart, akik semmi okosat sem tudnak kihozni, 81 V. ö. János fhg. naplóját Krones: Aus Oesterreichs stillen und bsuegien Jahren, 118—121. 1. 82 U. ott, 88. 1. 83 U. ott, 93. 1. 84 U. ott, 120. 1.
