Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
A NÁDOR NAPLÓJA. 419 július elsejével kezdődik ós negyedévi csomókban van összeállítva (összesen 10 ,,trimester <<-ben), az első két „trimestere''' tehát 1811. március 15-től — 1813. június végéig hiányzik. Utóbb a nádor az 1813. III. trimester elé német nyelven bevezetést kezdett írni „Einleitung" címen. Ez azonban más elgondolásból indulhatott ki, mert a külpolitika fejlődésének áttekintését adja az 1809-i hadjárat befejezésétől 1813. június 14-ig, amely nappal, láthatólag befejezetlenül, megszakad. Az Einleitungnak a naplótól egészen különálló jellege nemcsak a német nyelv használatából és a külpolitikai témából tűnik ki, hanem abból is, hogy a nádor önmagáról harmadik szemétyben ír és Ferencet következetesen Kaíser von Oesterreich néven aposztrofálja. Minthogy az 1813. június utáni idő nagyrészt csak mindennapi eseményeket tartalmaz, amikor már a nagy küzdelem hullámai elültek, az előző rész hiánya a magyar történetírásra nagy kár, mert sok intim részletnél adhatná kezünkbe a magyarázatot ós fölvilágosítana arról is, hogy mennyire volt tudomása a nádornak az ellene az udvarban folyó intrikákról, ós hogy szóbeli intervenciói a császárnál — ilyenekre az országgyűlés alatt ismételten volt alkalma — milyen módon történtek. Augusztus 25-én ültek össze először a rendek. Szeptember 2-án volt az ünnepélyes megnyitás. A nádor a királyt üdvözlő beszédében kiemelte, hogy az uralkodó mennyire óhajtja az alkotmány fenntartását és hogy semmit sem fog tőlük kívánni, ami az ősi alkotmánnyal meg nem egyezik, ami nem volna az ország erejéhez mért és fölülhaladná az okvetlen szükségeset, 37 A király távozta után a rendekhez intézett beszédében pedig dicsérte a nemzet nyugalmát, hűségét ós állhatatosságát, amelyet sem veszélyek, sem csábítás nem tudtak megingatni. A közbajok orvoslását a közjó, a haza és az alkotmány szeretete, valamint a király iránti hűség érdekében sürgette. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a várakozást még felül is fogják múlni. Ismételten rátért az alkotmányra, hogy a nemzet azt mennyire szereti, mennyi veszély közt tartotta fenn sértetlenül. Arra szólította föl a rendeket, mutassák meg, hogy ennek az alkotmánynak kö37 Diarium 1811, 27—28. 1. Ezeket a szavait Wallis utóbb is szemére vetette.
