Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

kötelességének tartotta, hogy a közvetítő szerepét — bármint forduljon is a sors — becsülettel betöltse. Kötötte őt az engedelmesség az uralkodó iránt, de kötötte őt a nádorválasztás is. Ha a bizalmatlanság korábbi megnyilatkozásai alkalmával, sokkal egyszerűbb és könnyebb politikai helyzetben, föl is vetette a gondolatot, hogy állását rendelkezésre bocsájtja, az adott tragikusan sorsdöntő helyzetben erre vonatkozó nézete megváltozott, Már csak azt mondta, ha a király nem bízik benne, akkor tevékenységében visszavonul tisztének korlátai közé. Ez még mindig sok lehetőséget tartott fenn számára a további vagy új közvetítésre a felek között, ós módot nyújthatott esetleg az ország és a monarchia megmentésére. Áldozatos szerep volt ez, amelyben egyik fél rokonszenvére sem számíthatott, amelyben magára hagyatva, ha helyén marad, el kellett viselnie mindkét részről az elhidegülóst. Most került csak igazán a teljes erővel megindult két malomkő közé. Nem arról volt szó, mint 1807-ben, hogy „izzadni" fog, hanem arról, hogy meg tud-e állani. Hogy a nádor milyen komolynak ismerte föl a helyzetet, azt bizonyítja, hogy napló írásába kezdett. Ilyet csak az 1805-i és 1809-i hadjáratok alatt vezetett. 1805-ben erre a királytól nyert teljhatalma indította. A cél kimondottan az volt, hogy a napló alapján az uralkodónak ténykedéséről bármikor beszámolhasson és igazolhassa magát. Latinul a „Diarium gestionis officiosae 1805." címet adta neki, németül ez alá oda írta „Genaues Tagebuch der hungarischen Insurrection vom J. 1805. und der von mir zu jener Zeit geführten Verwaltung der Geschäfte in Hungarn". A hadjárat befejezése után meg is kezdte stiláris földolgozását, de ez azután félbemaradt. Mindkét háborús időszak naplóját németül vezette. Űj naplójába a financiális pátens kiadásának napján, 1811. március 15-én fogott bele és 1815 végéig folytatta. De ezt a naplót nem németül írta, tehát nem a király felé voltak vele szándékai. Ferenccel mindig németül leveleztek, a latin nyelvvel csak a rendi kormányzat keretében élt, amiből azt kell következtetnünk, hogy ennek a naplónak más célja volt, mint a megelőzőknek, nem a király, hanem a rendek felé kellett igazolásul szolgálnia, Vastag kötegei ma is az alcsúti levéltárban állnak, de a munka elején megcsonkult, csak 1813.