Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

kettő olyan következetességgel fújta a császár fülébe naprólnapra ugyanazt a harci riadót, hogy a gyenge Ferenc annak bűvös köréből nem tudott kiszabadulni. A rendeknek talán nem volt ilyen egyöntetű kórusuk, de az alaphangot illetőleg nern választotta el őket komoly nézeteltérés, az alkotmányos formáért mindenre el voltak szánva. Érte az áldozatot is vállalták volna, de elvi föladás nélkül. Különösen Vayék jobb szerették volna a megoldásnak ezt a módját, de az ő nézetük is az volt, ha ez nem sikerül jogföladás nélkül, vállalni kell az elkövetkezendő szenvedéseket, az abszolutizmust, Vay ós korosabb társai sajnálták a kemény küzdelemmel elért eredmények kockáztatását, a fiatalok azonban Dessewffyvel — akik nem vettek részt a másfél évtizedes építő munkában — könnyebb fejjel szánták el magukat, hogy most majd ők kezdik újra a harcot, Valamennyiöknél nehezebb helyzetbe került azonban a ná* dor. Két óv előtt Tatán még élvezte a császár bizalmát ós kegyét, némi befolyással is dicsekedhetett, s a jövőt illetőleg akkor sok kétsége közben is fölcsillant benne a remény. Mindez egy csapásra szertefoszlott, amikor Ferenc Bécsbe visszatért. Tanácsai, előterjesztései azóta süket fülekre találtak, mindenre kedvezőtlen elintézés érkezett, akárcsak az 1805-i békekötés után. A bizalmat gyanú váltotta föl. Ebbe ütközött minden lépése, ezen hiúsult meg minden erőfeszítése. Ismerte bátyját, jól tudta, hogy mindez nem tőle származik, de éppen olyan jól tudta azt is, hogy a császárt megváltoztatni nem lehet, hogy jellemhibája miatt egyelőre semmi kilátás sincs a kölcsönös megértésre, — hogy sorsszerű hatalommal áll szemben. De meg volt győződve arról is, hogy azon az úton, amelyen a kormányzat halad, a monarchia vesztébe rohan. Ő jobban tudta, mint a bécsiek, hogy Magyarország milyen erőforrás Ausztria részére, de tudta azt is, hogy a fennálló tiltó gazdasági rendszer mellett ez az ország — amelyről mindig csak úgy beszéltek, mint kötelességéről megfeledkezett önző tartományról — Ausztria érdekeinek kiszolgálásában milyen aránytalanul súlyosan és milyen felháborítóan igazságtalanul volt és van megterhelve, anyagi és szellemi téren elnyomorítva. A másfél évtizedes tapasztalat felnyitotta szemeit. Megértette, amit Bécsből nem lehetett meglátni, és mint nádor Domanovszky Sándor: József nádor élete II. 27