Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
azon volt, hogy a legfontosabb cél a bizalmatlanság megszüntetése. Ezért a fedezetet az egyes tartományoktól kívánta és tartományonkint rendi bankokra akarta bízni, amit korábbi terveiben Baldacci is fölvetett. Az egészet azonban egy központi választmány tartotta volna össze, amely a tartományok kezelését is ellenőrizte volna és az uralkodóval a legfőbb irányítást kezében tartotta volna. Ezzel az állam, amely hitelét elvesztette, kikapcsolódott volna a pénzügy vezetéséből. A nádor azonban sejtette, hogy ezt a tervet Bécsben kifogásolni fogják, s ez esetre legalább is a legnagyobb nyilvánosságot követelte a pénzügyek intézésében. A tervinek egy külön fejezete foglalkozott a magyarországi megoldással. Magyarországot Erdéllyel ós a határőrvidékkel a monarchia harmadrészének vette, a reá eső részt tehát 70,719.911 frt beváltási cédulában határozta meg, úgyhogy ezt az összeget kellett volna részben kötvényekre átváltani, részben fedezni, mely utóbbi célra évi 6,814.000 frtra lett volna szükség. Erre fedezetül a monarchia bányajövedelméből 1,333.334 frtot, a kamara által az alapítványoktól átveendő birtokok értékeként 2—2V2 milliót .vett számításba. 1 milliót számított az egyházi birtokok jövedelméből is. A birtokok eladásával szemben azonban inkább átadásukat javasolta a rendi választmány kezébe, amely 32 évre zálogba adta volna őket. Az egyházi birtokoknál is elidegenítés nélkül kívánta a megoldást, vagy úgy, hogy évente 1 milliót fizessenek, vagy hogy kölcsön útján 20 milliós tőkét bocsássanak rendelkezésre. Azonkívül a nemességet, a szabad királyi városokat ós a kiváltságos kerületeket terhelte volna meg évi szubszídiummal, úgyhogy a kontribuensre ebből a teherből semmi sem hárult volna. Az arany- ós ezüstneműek kötelező beszolgáltatása azonban Magyarországra is kiterjedt volna. Wallis természetesen elutasította ezt a tervet. A részletekben a számítás alapjául felvett összegek helyt nem álló voltára hivatkozott, elvi alapon pedig állást foglalt az elgondolás alapvető kiinduló pontjai ellen. Mindenekelőtt nem fogadta el azt a kalkulációt, amely Magyarországot, Erdély és a határőrvidék nélkül, a monarchia harmadának vette. Ezt a német és cseh tar-