Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

AZ 1811—12. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS. A pénzügy szanálása kérdésében minden illetékes tényező elismerte az országgyűlés megkérdezésének szükségességét. Hogy azonban az országgyűlésnek ez a hozzászólási joga mire terjed ki, azt az udvari körök és a nemzet egészen másképen ítélték meg. Wallis, a király ós környezete azon az állásponton voltak,, hogy az országgyűlés hatáskörébe az a kérdés tartozik: milyen mértékben és milyen módon fog gondoskodni a szanáláshoz szükséges eszközök előteremtéséről? A megajánlandó mennyiséget is ők akarták előírni, úgyhogy a rendekre tulajdonképen csak az maradt volna, hogy milyen alakban és címen ajánlják meg ezt az összeget. A rendek ellenben az elbírálás jogát is követelték, hogy az életbeléptetett rendszer helyes és célravezető-e, érdekeltségüket a papírpénz körül tagadták, sőt ilyet vállalni a jövőben sem igen voltak hajlandók. A pátens közzététele után támadt kedvezőtlen hangulatban minden szembehelyezkedés népszerűségre is számíthatott, de az első legfájdalmasabb mozzanatok lezajlása után a devalváció megítélése körül lényeges változások voltak tapasztalhatók. Baj volt azonban a kurzus körül, amely nem akart komolyan megjavulni, s az árak további emelkedése körül is. Ezen a két ponton nem váltak be azok a várakozások, amelyeket a pátens rendelkezéseihez fűztek. Maga a nádor is azon a nézeten volt, hogy az első ellenszenv leküzdése után az emberek be fogják látni, hogy az infláció megállítása milyen nagy előny minden gazdasági tevékenységre, hogy a kurzus stabilizálásával és a folytonos áremelkedés megállításával könnyű lesz őket meggyőzni a devalváció hasznáról és a vele kapcsolatos rendelkezések szükségéről. Főkép az Einlösungsscheinek kibocsátásától várt kedvező hatást s a legkedvezőbbnek azt az időpontot tartotta volna országgyűlés tartására, amikor a bankócédulákat már kivonták a forgalomból. A váltócédulák (schedae Domanovszky Sándor: József nádor élete II. 25