Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
reluitionales) azonban nagyon megkéstek s a bankócédulák további forgalma minden fizetés alkalmával újra és újra figyelmeztette az embereket, hogy a pátens előtt ötödrésznyi fizetőeszköz ellenében vásároltak. A pátens jó hatása így elmaradt és fölmerült a kérdés, vájjon nem tanácsosabb-e az országgyűlést mielőbb összehívni. Az összehívás mellett szólt különösen az a hiba, amelyet Magyarországon az adósságok törlesztése és a szerződési viszonyból származó kötelezettségek ügyében elkövettek. Az az átszámítási táblázat, a bécsi skála, amelyet Ausztriában a pátenssel együtt hirdettek ki, ós amely a kötelezettség kelte szerint, az akkori kurzus figyelembevételével állapította meg a számítás kulcsát, Magyarországon nem került kihirdetésre. Wallis is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország ós Erdély maga határozza meg az átszámítási módozatokat. Az elhatározást természetesen csak forma szerint volt hajlandó ezeknek az országoknak megadni, a nélkül, hogy az Ausztriában közzétett skálától lényegében eltérnének. Megengedte tehát a rendeknek, hogy azt saját elhatározásukként tegyék közzé, de addig is, amíg ez megtörténnék, szüségesnek tartott valamelyes átmeneti, esetleg kancelláriai intézkedést, amely a skála lényegének fönntartásával szabályozta volna a magánjogi kötelezettségeket. Ez természetesen a rendek későbbi határozatának szintén praejudikált volna, mert nehezen lett volna elképzelhető, hogy egy már gyakorlatban levő átszámítási rendszert egy szép napon megváltoztassanak. Ebből indult ki az új küzdelem. Wallis érthető idegességgel kísérte azt a késedelmet, amely e körül az ügy körül fölmerült, s a kancellária elutasító válasza s a kúriai bizottság moratóriumos javaslata után türelmetlenül sürgette a döntést. Már március 30-án hosszú fölterjesztésben fejtette ki, milyen kiszámíthatatlan veszedelmet jelentene a pénzügyi műveletre, ha a kúriai javaslatban foglalt rendelkezéseket kibocsátanak. Ebben a javaslatban nem a provizórium elodázását látta, nem is puszta ajánlásokat, hanem valóságos provizóriumot, amely eltiltotta magánosok pénzügyi viszonylataiban a bírói ítélkezést. Rámutatott, hogy az osztrák tartományokban milyen fölháborodást kel-