Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

megbízást a magyar kancellárnak.

1

'

2 Erdödy József gróf kancellár azonban az utasítást csak a pátens kihirdetésének napján, március 15-én kapta kézhez és a megbízatás elől kitért, az országgyűlés összehívását sürgetve. A nádor tehát március 25-én mégis a királyi kúria egy bizottsága elé vitte az ügyet, amelyben Ürményi országbíró, Brunszvik tárnokmester és Majláth perszonális vettek részt, de tőlük sem tudott felfogásának megfelelő határozatot kapni. Ő maga azt vallotta, hogy a királynak jogában áll az országgyűlés határozatáig átmenetileg provizóriummal rendezni az adósságok és szerződések kötelezettségeiből adódó ügyeket. A kúriai bizottság ezzel szemben moratóriumot akart elrendelni. Azok részére, akik várni nem akartak, névérték szerint óhajtotta a kamatfizetést vagy a szerződésileg vállalt kötelezettség teljesítését. Ezt viszont a király nem fogadta el, mert féltette tőle az egész művelet sikerét.

133 Bármily titoktartással is készítették elő a devalváció közzétételét, már február vége felé mégis híre terjedt Budán. Kienmayer lovassági tábornoknak Bécsből egy futár leveleket hozott s az állította, hogy azok utasítások a hadipénztáraknak, amelyeket március 15-én fognak fölnyitni. Fellner bankár ugyanakkor arról értesült Bécsből, hogy devalválás áll küszöbön. Az egyetemi nyomdában folyó titkos munka, futárok elindítása a közigazgatási hatóságokhoz a mendemondákat megerősítették. Hatodórtékre tervezett leszállításról rebesgettek. Bécsi kereskedők itteni hiteleiknek a lejárat előtti visszafizetését kísérelték meg. Eleinte ugyan hamarosan elültek a találgatások s az útnak indított levelekből orosz háborúra következtettek, de 9-én a vásárra jövő falusiak a bankókat már csak hatodértékben akarták elfogadni vagy rézpénzt követeltek. Ezt a nyugtalanságot is sikerült eloszlatni, de az árak harmadrésznyivel emelkedtek. Azután az a hír terjedt el, hogy az 500 és 100 forintos bankókat érvénytelenítik ós ezért megrohanták a közpénztárakat, egyesek hiteleiket fölmondás nélkül ki akarták egyenlíteni, a kereskedők sie es unternommen die so schwierige Frage der Schuldenausgleiehung mit wenigen Zeilen abzufertigen und die Lösung zahlloser Streitigkeitcn dem Zuíaile anheimziustellen." 132 Iratok, IV. 92. sz. 133 Iratok, IV. 98. sz.