Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
pedig tartózkodtak üzletek kötésétől, a nélkül azonban, hogy ez a gazdasági életet komolyabban megzavarta volna. 134 Csak az utolsó napokban volt erősebb feszültség érezhető, amennyiben a kereskedők a fizetési föltételekre nézve a megegyezést 15-e utánra halasztották, és a pesti vásárra feljött árusoknál sokan iparkodtak összes korábbi tartozásaikat kiegyenlíteni. Különben a hitelezők az időnkívüli visszafizetéseket nem fogadták el, viszont a fix fizetésűek részéről igen nagy volt az árukereslet. 13 '"' A kihirdetést a nádor nagy gonddal készítette elő. Irodájának igazgatója a titkos utasításokat és rendeleteket mind maga fogalmazta, a nyomtatványokat korrigálta ós expediálta. A nádoron és az irodaigazgatón kívül senki sem volt beavatva a titokba. A nyomdai szedőket a titoktartásra megeskették. 14-én reggel a nádor Brunszvik gróf tárnokmesterrel és Koináromy és Szentiványi helytartótanácsosokkal tartott megbeszélést. Ez utóbbiakat küldte ki Buda és Pest városába királyi biztosokul. Ők még 14-én este magukhoz rendelték a pók-, molnár- és mészároscéhek elöljáróit és lelkükre kötötték, hogy a kenyér, liszt és húsáru megállapított áraihoz szigorúan ragaszkodjanak és jelentést kértek készleteikről, hogy az ellátásban zavarok ne következzenek be. Ugyanakkor a nádor magához rendelte a pesti zálogház vezetőjét, az alapítványi, az országos ós a konkurrenciális pénztár pénztárosait és utasította őket a pénzkezelés szempontjából. Így március 15-én reggel fennakadás nélkül megtörtént a kihirdetés, amely csak a megyeházán keltett eszmecserét, ahol is a rendelet megvitatását megyei közgyűlésnek tartották fenn. A devalvációval előálló számbeli kár és a 6 krajcárosok bevonása, amelyekből az utóbbi időben az emberek tartalékokat gyűjtöttek, általában lehangolóan hatottak; a tőkéseket a hitelvisszafizetések kérdése aggasztotta, minthogy erre nem volt még előírás; a kereskedőket pedig a vámok ötszörösre emelése. Nem ítélték meg tehát rózsásan a jövőt, féltek az árak újabb fokozatos emelkedésétől, általában azonban nagyobb emelkedések nem voltak, a drágít ókat büntették, de a hozzáértők a megítélést akkorra függesztették föl, mire a kül134 Iratok, IV. 89., 91., 93. ós 94. sz. 135 Iratok, IV, 95. sz.
