Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

az orosz származású Kolbielskiét, akinek véleményét az uralkodó is kérte, de mert Kolbielski beadványát nyilvánosságra hozta, őt hónapokig tartó fogságba vetették.

104 Ferenc még attól a nyilvánosságtól is fázott, amelyet a bevont bank]egyek megsemmisítésére kiküldött bizottság jelentett. Az abszolutizmus, a felségjogok üres bálványozása ós az egyoldalú fiskális szempont nem engedte meg, hogy a pénz rendezésének kérdését a gazdasági életszerves egészének szempontjából nézzék. A bécsi udvari szellem, amely mélyen áthatotta az összes udvari kormányszerveket és hatóságokat, szerves kapcsolatot a pénzzel csak a hatóságok részéről érzett. Ez volt a bajok felhalmozódásának tulajdonkópeni oka és ez tette oly nehézzé valamilyen megoldás elindítását. O'Donnel rendszere is főleg azon bukott el, hogy betegségében ezzel a szellemmel nem tudott szembeszálláni. Wallisnak viszont az vált javára, hogy szerencsés erélyes föllépéssel ezt a befolyást bizonyos mértékig vissza tudta szorítani s az uralkodót meg tudta győzni, hogy fájdalmas áldozatok nélkül a már túlságosan elmérgesedett bajból egyáltalában nem lehet kilábolni. Az 1811. február 20-i pátens bizonyára nem volt eszményi megoldás. A bajt eltüntetni nem tudta, csak alapot teremtett arra, hogy az egyes polgárok nagy áldozatai árán idővel kilábolhassanak belőle. Ezt a kilábolást nem 15 év alatt akarta elérni, mint O'Donnel, de neki sem adatott meg az idő arra, hogy elképzeléseinek megvalósulását megérje. A közzététel után' elemi erővel tört ki a panasz, az elégületlenség és az elkeseredés. Az árak emelkedését egyáltalán nem sikerült megakadályozni, az iparosok hónapról hónapra új emeléseket követeltek, a nyerstermelő, főkép a paraszt visszatartotta terményeit. Élelmiszert alig lehetett kapni. Különösen a pékek, a mészárosok, a gyertyaöntők és szappanfőzők ellen volt nagy az elkeseredés.

105 Az új pénznek — még meg sem jelent — már kurzusa volt. Csak október felé javult a kurzus és estek valamelyest az árak. A pátens kibocsátásakor a konvenciós pénz kurzusa 169 volt Einlösungs10i Stiassny id. mű, 137—149. I. 105 Hoffmann: Die Devalvierung im Jahre 1811. c. müvében (137—221. I.) tartományok szerint külön-külön jellemzi a pátens hatását és ámbár a jó eredményeket is lelkiismeretesen regisztrálja, mégis igen sötét képet fest a devalváció utáni gazdasági állapotokról.