Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

A MEGOLDÁS NEHÉZSÉGEI. 369 scheinban kifejezve. Ez a kurzus júliusra 285-re emelkedett, azután az őszi hónapokra javult és az óv végére 217-en állott. A júliusi kurzus bankóban 1425-ös árfolyamot jelentett, amilyenre a devalváció előtt nem volt példa.

108 Következménye volt ez annak, hogy az új pénznek semmi fedezete sem volt, ércre nem volt átváltható ós kurzusát sem védelmezték, sőt ezt még súlyosbította a rézpénz értékemelóse, ami új inflációval volt egyenlő.

107 1812 tavaszán a kurzus újra rosszabbodott és 257-ig emelkedett, de a jó termés következtében az év végére 136-ra esett le, ami végre megnyugvást keltett.

108 Akkor azonban mái* a világpolitika fenyegetett új veszélyekkel. Napóleon orosz hadjárata alkalmából Ausztria 30.000 főnyi segélyhadat állított ki és 1813-ban nem maradhatott el a fölszabadító hadjárattól. Két évvel a devalváció után az udvari körök és a császár is cserbenhagyták Wallis gróf művét. A háborúra pénz kellett ós nemes érc hiányában megint a bankópréshez folyamodtak. Ferenc császár megnyugtatta magát azzal, hogy nem szegi meg azt az ígéretet, hogy 212.750 frt-on felül nem fognak Einlösungsscheáneket kibocsátani és 1813. április 13-án elhatározták, hogy 45 millió forint új papírpénzt hoznak forgalomba „Antizipationsschein" néven. Wallis ez ellen tiltakozott és lemondott. Néhány nap múlva a császár a titkos pénzügyi bizottságot is föloszlatta,

109 visszatért tehát a pénzügyek minden ellenőrzés nélküli abszolút rendszeréhez ós felszabadította az új inflációt. Wallis pénzreformja tehát nehezen ítélhető meg, mert eredményei nem mérhetők le. Akik devalvációjával foglalkoztak, sokszor meg akarnak tőle tagadni minden érdemet, mások korlátlan hódolattal emlegetik zsenialitását. E megítélésekben a szerzőket a közgazdasági elvi avagy gyakorlati szempont vezeti. Hoffmann Viktor, aki a pátens kibocsátásának következményeit az egyes osztrák örökös tartományokban külön-külön végigkísérte, az egyetlen, aki történeti perspektívába igyekezett állítani Wallis 100 J. Kraft: Die Devahierung, 75. 1. 107 J. Kraft id. mü, 79—80. 1. 108 Beér: Die Finanzen, 395. és 397. 1.; J. Kraft: Die Finanzreform, 5. melléklet. : , 109 Eoffmanű: Die Devahierung im Jahre 1811. 222—231. 1.; J. Kraft:' Die Finanzreform, 118—131. I. Bomanovszky Sándor: József nádor élete II. 2 4