Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

tatást megreformálni és a törvényhozást tökéletesíteni, komoly előmunkálatokat kívánnak. Minthogy a király elrendelte, hogy ezekre rendszeres tervet dolgozzanak ki, ez már folyamatban is van, de hogy az illetékes körök a tervezeteket letárgyalják, ahhoz 4—5 hónapra van ínég szükség. Nem ajánlhatta tehát az országgyűlés összehívását január elsejére, hanem csak húsvét utáni első vasárnapra, április elején. Utalt arra is, hogy addig lebonyolódnak azok az adófizetési ügyek is, amelyek esetleg a szanálás érdekeit károsan befolyásolhatták volna, s hogy ez a nem jelentős halasztás az előkészítésre is üdvös lesz. Az eszközöket illetőleg, amelyekkel az országgyűlést megfelelő áldozatokra lehet bírni, különbséget tett az országgyűlés összeülóse előtti s a tárgyalások alatti idő közt, Az elsőre vonatkozólag azt kérte, hogy közölje a király azokkal, akiknek kötelessége a tárgyalások vezetése, hogy mit kíván, és bízza rájuk, hogy az emberek és a körülmények ismeretében mit tartanak jónak. Másrészről javasolta olyan munkák Íratását, amelyek a tanácskozás valószínű tárgyairól, az ország helyzetéről és viszonyáról az osztrák államhoz és az egyes örökös tartományokhoz, a tervbevett újításokról, a törvényhozás egyes tárgyairól szólanának. Ezek közül egyesek írásban bizalmasan volnának terjeszthetők, mások nyomtatásban, rophatok alakjában, hogy tisztázzák a fogalmakat és befolyásolják a hangulatot; aminél azonban nagyon vigyázni kell, ''hogy ne érjenek el ellenkező hatást, A királyi meghívó levelekbe nem is ajánlotta az egyes tárgyak külön felvételét. Egyelőre csak annyit tartott szükségesnek, hogy a nádorral, a perszonálissal, az országbíróval, a tárnokmesterrel ós a horvát bánnal közöljék a király szándékait. Arra az esetre, ha a király a röpiratok gondolatát elfogadná, a megbízások adására írásbeli felhatalmazást kért a maga részére. A pénzügyi kérdésben az elkövetett hibíak után, az általános bizalmatlanságban a baj őszinte föltárását tartotta szükségesnek, mert csak azzal lehet áldozatkészséget elérni, ha fokának megítélésénél nem az elvállalandó terhet tolják előtérbe, hanem az állami szükséglet szempontját. Ebben a tekintetben sokat várt a nyilvánosságtól és ezért örömmel üdvözölte a február 26-i pátens őszinteségét és rámutatott arra. a hibára is,