Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

Ivekkel az országgyűlést az egész fenntartásának érdekében mentől nagyobb erőfeszítésre lehetne bírni. Közölte tehát vele az osztrák intézkedéseket és így zárta leiratát: „Ich sehmeichle Mich von dérri bevortsehenden Landtage de.n gewünsehten Erfolg und Ich záhle hierin vorzüglich auch auf die Bemühungen Euer Liebden." A nádor éppen október elsején küldte föl válasziratát, azon a napon, amelyen a császár Baldaecival az országgyűlésre vonatkozó szándékait bizalmasan közölte. Már a bevezetésben megjegyezte, „hogy az országos ügyek jelen állása, Magyarország állapotai, sok körülmény összejátszása fölötte megnehezítik megnyugtató munkálat és olyan eredmények szolgáltatását, amelyek kétséget kizáróan megfelelnek a legfelsőbb szándéknak." A romlást hozó háborúk után a főfeladatokat két pontban jelölte meg: hogy a pénzügyet rendezzék ós a monarchia aktív kereskedelmét fölfokozzák, és hogy a megromlott közigazgatás ügykezelését újjászervezzék Ámbár Magyarország önálló ország, amelyet saját törvényei szerint kormányoznak, mégis egyik tagja az osztrák államszövetségnek (Staatsvereiu), tehát éppúgy, sőt jóval égetőbben érzi az idők bajait, minthogy ipara és gyárai nincsenek, s a bécsi béke terményei közvetlen kivitelének lehetőségét is elzárta, II. József korának változásai pedig az igazgatásban zökkenőket idéztek elő és 1790 óta a bajok orvoslására szükséges javításokat országgyűlésről országgyűlésre elhalasztották. Hivatkozott arra is, hogy bécsi tartózkodása alkalmából az uralkodó írásban is kinyilvánította, hogy a belső bajok orvoslásához szükséges újításokat is tárgyalásra bocsátja. A pénzügyi szanálásnál — úgy látta — csak jó hangulatra és a rendek erős akaratára van szükség, a belső bajok orvoslását illetőleg nehezebbnek ítélte a helyzetet, mert ott az orvosláshoz rendszeres terv szükséges, amelynek kidolgozása több időt kíván. Hangsúlyozta azt is, hogy a rendek jól tudják, hogy a pénzügy rendezésére jelentékeny áldozatot kell hozniok, de épp oly erős bennük a jogos vágy, hogy országuk belső ügyeit megjavítsák. Már ez okból sem volt a gyors összehívás mellett. Nem annyira a technikai nehézségekre utalt, mint inkaJbb arra, hogy azon újítások, amelyekkel az ország anyagi jólétét akarják emelni, az igazgatást megjavítani, a jogszolgál-