Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

volna ő ennek az unszolásnak eleget tenni, mégis csak visszatartotta ettől esküje és erős vallásossága. Kétségtelen, hogy a nádor alkotmánytervezetére adott rezolúció is e két tényező kompromisszumával keletkezett, úgyhogy a törvényes út fönntartása a császár személyes kívánságaként tekintendő, a részletekben megnyilatkozó alkotmánysértő utasítások pedig a tanácsadók fogalmazásának. Ferencnél azonban az volt a baj, hogy tóteleit nem tudta megfogalmazni. Büszke volt fontos változtatásaira az eléje terjesztett rezolúciótervezeteken, ezek azonban nem a lényegre vonatkoztak, és azt sem vette észre, hogy belőlük ellen mondások származnak, amelyek interpretálásában azután tanácsosai fokozatosan mindinkább a saját véleményük irányába terelték a császárt. Mit lehetett azonban vallásos meggyőződésétől várni, minekutána a pápával szemben elkövetett jogtalanságok ellen nem emelte föl szavát ós Napóleon válásának és Mária Lujza főhercegnővel kötött új házasságának érvényessége tekintetében teljesen 'elszakadt az egyház álláspontjától? A helyzet tehát fölötte bizonytalan ós aggasztó volt. Hogy akkor meg nem került nyilt szakításra a sor, csak Ferenc elhatározatlanságának volt köszönhető. Átfogó tekintettel mindent átgondolni nem volt képes. Egyelőre a pénzügyi baj kötötte le kiváltképen a figyelmét. Az összefüggést e közt és az alkotmányosság közt a financiális orvosláshoz nem látta olyan világosan, mint a nádor, vagy a tanácsadói, avagy a magyar rendek. A financiák kerültek tehát homloktérbe és Magyarországgal szemben megkerülő megoldásokkal kísérletezett. A finánciákon át azonban továbbra is aktuális maradt a magyar alkotmányosság kérdése és minden nehézség, amely a császár szándékait hátráltatta vagy akadályozta, ismét előtérbe tolta a magyar különállás és alkotmányosság megszüntetésének veszélyét. Áz osztrák pénzügyek szanálása tehát minden pillanatban fölboríthatta a magyar alkotmányt. Ez a kérdés magyar vonatkozásaitól eltekintve is nagyon nehéz volt. József nádornak az országgyűlési tárgyalások szempontjából az volt a meggyőződése, amit különösen tisztán fogalmazott meg az 1807-i országgyűlés előkészületei közben, hogy a katonai és a pénzügyi probléma, mindegyik Önmagában véve is