Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
anyja, testvérei és sógorai viselkedéséből már maga Napóleon is észrevette. Házassága Josephinnel gyermektelen volt s már az. 1809. hadjárat előtt meg is egyeztek feleségével, hogy elválnak ós új házassággal trónörököst fog < adni birodalmának. Ebben látta ő maga is alkotásai fennmar adására a biztosítékot., Az orosz szövetség a Sándor cárral kötendő családi kapcsolat mellett szólt. De az orosz szövetség boraiéban volt. 1809-ben Sándor cár igen lanyhán teljesítette szövetségi kötelességeit; csak a koncnál jelentkezett. És Napóleon Champagny jelentéseiből azt is tudta, hogy Oroszországot csatlakozása a kontinentális zárlathoz gazdaságilag milyen lehetetlen helyzetbe hozta, hogy ez a politika nem volt betartható és a semleges kereskedelem beengedésével tényleg át is volt törve. Elégedetlensége szövetségesével szemben tehát Aspern után, amikor bármi jelentéktelen erő latbavetése is lényegesen segíthetett volna rajta, élénk keserűséggel tört ki. Ő is válaszúton állott. Már akkor suttogtak róla, hogy legközelebbi háborúja Oroszország ellen fog irányulni. Ezt az alkalmat ragadta tehát meg Metternich, akit az orosz veszedelem szmtón megdöbbentett, a közeledésre. Személyesen ment el Párizsba, ahol a császári udvartartás tagjai és az udvari politikában számottevő egyéniségek közül sokat bűvölt el személyiségének varázsával. Alapjában keveset ért el ezzel a hosszúra kinyúlt párizsi látogatással. Politikájának egyelőre egyetlen igazi eredménye az volt, hogy keresztülvitte — sokan az eszme fölvetését is neki tulajdonítják —• Napóleon eljegyzését Ferenc leányával, Mária Lujzával. Ez elsősorban azért volt nagy eredmény, mert meghiúsította a császár frigyét Anna nagy hercegnő vei, a cár legfiatalabb húgával, útját állotta tehát annak, hogy ez a két Ausztriára nézve annyira veszedelmes hatalom esetleg szorosabban egyesüljön. De nevezetes sakkhúzás volt ez Ferenc császárral szemben is, akinek olthatatlan gyűlöletét Napóleonnal szemben erősen letompította az a remény, hogy Franciaország trónjára az ő unokája kerüljön. Mária Ludovika császárné leküzdhetetlen Napóleon-gyűlölete • is ilyen módon ártalmatlanná volt téve. A két uralkodóház közt tehát elhalványult az ellentét, A római király születése újabb érzelmi közeledést is teremtett, 1812 májusában, az orosz hadjárat meg-