Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
indításának küszöbén, Drezdában fényes ünnepségek közt a két császár találkozott is egymással; Metternichnek tehát mégis csak sikerült célját elérni: Ausztria tekintélyét fölemelni. Az osztrák magas arisztokrácia ugyan megvetéssel fordult el ettől a mestervágástól, amely a római szent birodalom letett császárának leányát a trónfosztó Napóleon karjaiba vitte, de végeredményben Ausztria ennek a politikának köszönhette, hogy a következő kritikus évek válságait olyan szerencsésen vészelte át. Napóleon a bécsi béke után hatalmát még meg is erősítette. VII. Pius pápa kiközösítő bullájára az ő elfogatásával és az egyházi állam bekebelezésével válaszolt, Lajos öccsének a hollandi trónról történt lemondása után, 1810 végén nemcsak az ő országát, hanem a Hansa-városokat és más jelentékeny német partmenti területeket, majd Svájcot is birodalmához csatolta. És uralma olyan rendíthetetlennek mutatkozott, hogy a pápával szemben elkövetett erőszakosságai ós az egyházi állam bekebelezése ellen sem emelkedett egyetlen tiltakozó hang sem. Ezzel szemben Talleyrand és Fouché, Murát ós Bernadotte rezgelődései nem estek súllyal a latba. Metternich politikája tehát szerencsésnek volt mondható. Ez azonban csak akkor tűnt ki igazán, amikor 1812. március 14-én Franoiaoirszággal vódőszövetségre lépett. Míg Metternich Párizsban alapozgatta jövendő külpolitikáját, őt Bécsben atyja, Metternich Ferenc György herceg helyettesítette, aki az orosz udvarral indított tárgyalásokat, úgyhogy 1810 szeptemberében már elő is volt készítve a vódőszövetség Oroszországgal. Az apa munkáját azonban meghiúsította visszatérő fia, akinek a Napóleonnal teremtett jobb hangulat alapján sikerült elérnie olyan ígéreteket, hogy az Oroszország ellen nyújtandó segítség esetére Ausztria, ha önként lemondana Galíciáról — mert akkor Napóleon Oroszország ellensúlyozására Lengyelország föltámasztását tervezte —, cserébe visszakapná Illyriát, kárpótlásul pedig Sziléziát, amelyért Napóleon német területekkel elégítette volna ki Poroszországot. Sikerült elérnie azt is, hogy Franciaország garantálta Törökország integritását. Ezekből az eredményekből alakult az orosz hadjárat megindításának előestéjén a francia-osztrák védőszövetség azzal a föl tétellel,, hogy Ausztria 30.000 főből álló segítőcsapatot állít