Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

már kedvező előjeleket vélt megállapítani, békésebb hangulatot és bizonyos mérséklést. Erre alapította ajánlatait Tirol és Isztria—Dalmácia visszaadására. A nádor nem volt ilyen optimista. Nem hitte, hogy a hadisarc kérdésében Napóleon mérsékelné magát, inkább volt hajlandó azt elhinni, hogy pénzáldozatokkal előbb el lehetne érni a seregek kivonását, ós hajlandónak nyilatkozott, hogy erre az esetre mindent megtesz, hogy Magyarország részéről is a szükséges hitelt megszerezze.

207 A császárnéval is volt újabb vitája. Mária Ludovika gyenge egészségű volt, Komáromba érkezése óta állandóan betegeskedett; azt mondták, hogy a tüdeje van megtámadva, de a nádor inkább kedólybajtól tartott. A háborús törekvéseknek ő volt a központja és nagyon sürgette a kormányzat tevékeny, egységes munkáját. A két uralkodó személyes találkozását határozottan ellenezte. Tőle hallotta a nádor, hogy Ferenc kívánságára a császárné fogalmazott egy levelet Napóleonhoz, az tetszett is Ferencnek, de három napi elfektetés után másikat ütöttek össze, méltóság nélkül ós azt küldték el.

268 A szeptember 7-én elindított levél, amelyet Ferenc következetesen a maga „ultimátumának" nevezett, mégis erős lökést adott a tárgyalásoknak. Napóleon ugyan nem ahhoz fűzte mondandóit —• sőt Ferenc szerint a levelét antedatálta —, de ez mégis átsegítette a tárgyalást a holtponton. Amint Ferenc a francia delegátusokra, Napóleon az osztrákokra hárította az elhúzás vádját, mert a nekik átadott föltételekre nem adnak határozott választ. Napóleon a kompenzáció gondolatát Champagny tréfájának nyilvánította és most már kijelentette, hogy Oroszország és Szászország kárpótlására 2 millió lakost kíván Galícia rovására, Itália és Bajorország részére pedig 1,600.000 embert. Ez utóbbi számításuk szerint megfelelne Stíria, Karintia, Krajna, Salzburg és Horvátország területének. Stíriát azonban meghagyná, ha helyette Felső-Ausztriát kapná meg. Ferenc természetesen ezt is elfogadhatatlannak nyilvánította, de közeledést látott benne és ez az ő merevségét is megtörte. A nádor jó hangulatban találta. Most már ő maga akart személyesen válaszolni 17 TJ. ott, Iratok, III. 677—678. ís U. ott. Iratok, III. 679. 1.