Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
és eltekintve a galíciai 2 millió lakostól, kijelenteni, hogy 1,600.000 lakos átengedését nem tartja lehetségesnek s ezért fölmondja a fegyverszünetet, ami Napóleonnak, ha komolyan akarja a békét, még mindig lehetővé teszi, hogy azt 14 nap alatt megkösse. Igen nagy hatással volt Ferencre különösen az, hogy Napóleon szokása ellenére udvarias hangot ütött meg. Ezért a császárné sürgetésével szemben is, aki a hadműveletek mielőbbi megkezdését kívánta, megmaradt álláspontján és azt hangoztatta, hegy mindent meg kell tenni a béke fenntartására. Pedig rendületlenül hitt csapatai erejében ós jóakaratában; csak az bántotta, hogy tábornokai, akiknek a hadjáratot vezetniük kellett volna, el voltak telve aggodalmaskodással. Attól félt tehát, hogy nem teljesítik kötelességüket és a csapatokat is elbátortalanítják, de nem akarta a nádornak elhinni, hogy a legfelsőbb vezetésből hiányzik az összefogás, hogy nincs határozott terv, hogy hiányzanak a háború eszközei, és hogy a seregben sok az újonc, akik, ha rosszul megy a dolog, szétszaladnak. Gondolkozására jellemző, hogy amikor a nádor azt javasolta, hogy a hadműveletek megindulása esetén még egy utolsó felhívást intézzen Napóleonhoz, és hozzáfűzte, hogy az ellenségeskedések éppen a császár nevenapján indulnának meg, Ferenc kifejezte, mennyire örülne, ha Napóleon éppen a nevenapján kötne vele békét. 209 • A császár elhat ár o zasa a tábornokok közt keltette a legnagyobb megrökönyödést. Bellegarde lovassági tábornok a nádornak kifejtette, hogy a fegyverszünet fölmondása új javaslatok közlésével kapcsolatban a győztes Napóleon büszkeségét sértené. Ez az érv a nádort gondolkodóba ejtette ós, minthogy már elutazóban volt, írt a császárnak, venné figyelembe ezt a szempontot és gondolná meg újra elhatározását. 270 A nádort akkor különösen fölizgatta, hogy indulása előtt, Liechtenstein herceggel beszélgetve, ez elmondta neki, hogy a császárral komoly vitája volt a hadsereg képességeiről és az ügyek vezetéséről. A herceg fölpanaszolta, hogy a haditanácsban csak jelentéktelen ügyeket tárgyalnak, a jelentésekről szó sem esik, ő maga azt sem tudja, 269 U. ott, Iratok, III. 686—689. 1.; Wertheimer id. mű, II. 536—544. 1. 270 U. ott, Iratok, III. 690—691. !..
