Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
végső elhatározást, amely 20 millió ember sorsát teszi kardélre. Balsejtelmeinek okaként ismét a belső bajokat jelölte meg, hogy hiányzik az egységes központi vezetés, az olyan erős akarat, mint Napóleoné, hiányzik a szükséges egyetértés, ami már eddig ia annyi veszedelemnek volt okozója. Naplójába azonban bejegyezte, hogy a császár csak kevéssé ós kelletlenül hallgatta szavait, A nádor tehát elkedvetlenedve, apróságokra tért át és sietett eltávozni. 204 Ez a feszültség kettejük között fokozódóban volt. Napóleon már szeptember 9-én két újabb kurírt küldött a fegyverszünet meghosszabbítását sürgetve, de a császár kitartott szándéka mellett és választ kért levelére, amelynek pontjait végső elhatározásának kívánta tekinteni. Napóleon azonban újra kitért, de nem mondta föl a fegyverszünetét, 265 1 2-én újabb futár jött a meghosszabbítással október l-ig. Ferenc azt is elutasította, csak Salzburgról és Galícia három körzetéről volt hajlandó lemondani. Ugyanakkor azt beszélték, hogy a franciák a hadműveletek megindulásakor Ferdinánd würzburgi nagyherceget proklamálnák császárrá. Szeptember 13-án ezzel kapcsolatban ismét vita volt a császár és a nádor között. Ferenc akkor szóbahozta, hogy Bubna értesítései szerint Napóleon még mindig kész volna a személyes találkozásra. Levelére még nem adott választ, de Ferenc most már ragaszkodott elhatározásához és úgy tervezte, hogy a válasz beérkezte után ismét igen komolyan föl fogja szólítani Napóleont a békekötésre és országának kiürítésére. A nádor azonban nyíltan megmondta a császárnak, hogy Salzburggal é» Galícia három kerületével Napóleon nem fog megelégedni, tehát Kelet-Galícia átengedését is javasolta. Hangsúlyozta, hogy az adott körülmények közt nem az a döntő, hogy mit lehet nélkülözni, hanem a végső szükségben a lehető maximumot kell megajánlani, hogy ne kapjon újabb elutasítást és a tárgyalás ne húzódjék még tovább. A császár azonban úgy gondolkodott, hogy néhány keletgalíciai kerület átengedésére csak az esetben kerülhetne a sor, ha Napóleon ezzel szemben vagy Tirolt vagy Isztriát és Dalmáciát visszaadná. 266 Az óvári tanácskozásokból akkor 294 U. ott, Iratok, III. 665. 1. 26 * U. ott, Iratok, III. 674. 1. 266 U. ott, Iratok, III. 675—676. 1.; Iratok, IV. 27. sz.
