Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

külön az oroszokkal kötendő szerződós intézkednék. Formailag még mint a külügyek vezetője, most már ő is azon a véleményen volt, hogyha egységes vezetés alatt töretlen bizalommal Regeris­burgnál 300.000 emberrel nem tudtak győzni, most, amikor min­den szóthúz és az uralkodó nem tudja magát döntésre elhatá­rozni, fáradt és hitét vesztett 200.000' emberrel még kevósbbó fognak. Meg volt győződve arról is, hogy Napoleori feltételeiből nem fog engedni s az ellenjavaslat gondolatát csak abból a szem­pontból pártolta, hogy meglegyen a megnyugtatásuk, hogy sem­mit sem mulasztottak el. A személyes találkozást azonban nöm helyeselte éppen az uralkodó miatt, akit könnyen félre lehet vezetni és aki könnyen elszólja magát, ami igen kellemetlen kö­vetkezményeket vonhatna maga után, mert Napóleon cseleke­deteit szereti hamarosan a nagy nyilvánosság elé vinni ós az utólagos cáfolat nem lesz módjukban. 201 Szeptember 7-én tehát Bubna elment a válasszal, Ferenc sajátkezű levelével. Ebben azt írta a császár, hogy egyenesen Napóleonhoz fordul, minthogy a tárgyalások nem haladnak előre ós országait további szenvedések­nek nem akarja kitenni. A monarchia életföltételeit tekintetbe véve, hajlandó lemondani Salzburgról és Galícia egy részéről, de ha visszakapná Tirolt, az egész Galícia átengedésére hajlandó volna. A levél végén kifejezte azt a reményét is, hogy Napóleon mél­tányos lesz ós nemcsak azt a lehetőséget fogja neki magadni, hogy alattvalói visszakapják a békét, hanem azt is, hogy-barát­jává lehessen. 262 ,. Akkor az a vélemény volt az udvari körökben elterjedve, hogy francia részről nem is annyira Napóleon a béke akadálya, hanem az olasz alkirály, akinek a hadműveletek újrakitörése ese­tén Ausztriát odaígérte, és a csapatok, amelyek itt kívánják az: ellenségeskedések megújulását, hogy ne kelljen Spanyolországba menniök. 263 Ezzel kapcsolatban a nádor újra kifejtette Ferenc császárnak, ha a háború újra kitörne és nem végződnék jól, az a monarchia megsemmisítését ós a dinasztia végét jelentené, ha tehát Napóleontól megérkezik a válasz, jó lesz meggondolni a sm TJ. ott, Iratok, III. 657—661. és 654. 1.; Iratok, IV. 27. sz.; Wert­heimer id. mű, II. 514— 530. 1. 2(52 U. ott, Iratok, III. 664—665. 1.; Iratok, IV. 27. sz. 2e- U. ott, Iratok, III. 665., továbbá 634. és 637. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents