Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

dekből állítottak össze, utóbb még horvát karabélyosokat ós ná­dorhuszárokat csatolva hozzájuk. A fölkelők még a kétheti gya­korlaton sem estek át, amikor már az ellenséggel állították őket szembe. Körmendtől Pápáig fokozódó hevességű harcokat vívtak főkép Grouchy generális francia csapataival. Nekik köszönhette János főherceg nyugodt visszavonulását. Különösen a János­háza és Karakó körül június 9-e és 11-e közt lefolyt harcok­ban, majd a Pápáról történt kivonulás utáni utóvédharcokban mutatták ki képességeiket, napokon át egyedül látva el az utóvéd nehéz föladatát, 128 Hátra volt azonban még a Marcaltő, Sobor, Árpás melletti elvonulás. János főherceg tehát a Téten álló Mecsérynek azt a parancsot adta, hogyha Marcaltőnél a franciák átkelnének, akkor Gyarmat—Marcaltő irányában vonuljon ellenük. 129 A nagy­részt lovas előcsapatok mögött akkor már a francia gyalogság is erősen előnyomulóban volt és Eszterháza, Kapuvár és Csorna körül gyülekezett. A francia katonaság beszéde alapján már jelentették is a nádornak, hogy 14-én, kerüljön bármibe is, ki akarják erőszakolni a megütközést, E híresztelésnek megfeleltek az északon, a Szigetközben és a Rábca vidékén történt mozdu­latok. Itt a Rábcától délre a Sövényháza melletti Fehér-tónál az inszurgensek az előnyomulókat vissza is vetették, de Rajká­nál elkészült a franciák hídja s az előnyomulok a közvetlenül Győrrel szemben fekvő előőrsöket és kivetették állásaikból s a Szigetköz délkeleti végében Újfalut és Vámost megszállták, A nádor tehát 12-én este Tétre ment; ott fogadta János főherce­get bevonulásakor. Seregétől nem nagyon volt elragadtatva. Föl­jegyezte, hogy három ezred kivételével gyönge és rongyos. A Landwehrről, amely nyomorúságos állapotban volt ós tanulat­lan, azt hallotta, hogy sohse állta meg helyét. Utazásának célja az volt, hogy öccsével tanácskozzék ós őt meggyőzze, hogy más­nap sürgősen tovább kell vonulnia. E közben különösen a csanaki dombok megszállását ajánlotta figyelmébe. 130 128 R. Kiss: Az utolsó nemesi fölkelés, I. 108—137. 1.; Ettinghausen generális elbeszélése Zwiedineck—Südenhorstnál: Erzh. Johann, 79—83. 1. 129 1809. napló, Iratok, III. 480., 489—490. 1. 130 1809. napló, Iratok, III. 490-^93. 1.; Erzh. Johanns „Feldzugs­erzahlung" 1809., 155—157. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents