Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
Június 13-án a nádor új parancsot kapott Károly főherceg főhadvezértől. Ez úgy szólott, hogy ha az ellenség fölvonulna, vessék vissza a Zala-folyó felé s a továbbiakban szállják meg a Szigetközt ós Magyaróvárt. A hadseregnek tehát arcélóvel délről jövő támadás ellen kellett felkészülnie ós ütőerejét délnek fordítania. Ezzel a paranccsal jött Ferenc legfelsőbb kézirata is, amelyben a nádort magához Wolkersdorfba szólította, az esetre pedig, ha az ország véderejének megszervezésére azt szükségesebbnek tartaná, az ország belsejébe küldte és elrendelte, hogy az inszurrekció parancsnokságát adja át János főhercegnek. Ugyanebben az értelemben parancsot kapott János főherceg is a generalisszimustól. 131 Hadi szempontból kétségtelenül lehetett a parancs mellett érvelni. János főherceg serege 24.000 emberből állott, a nádor vezetése alatt álló inszurgens seregből még csak 12.000 felfegyverzett ember volt együtt. János főhercegnek tekintélyes sorkatonasága is volt, de voltak az inszurgensek javarészénél nem erősebb szintén fölszereletlen és gyakorlatlan Landwehrjei is. És ez a hadsereg az igen szerencsétlenül vezetett visszavonulás alatt nagyon lezüllött. Az utolsó napok menetelése közben az inszurgenseknek kellett a felvonulást fedeznie. Nagy hiánya volt a belsőausztriai seregnek az is, hogy lovassága alig volt, azt eddig is felerészben az inszurrekciótól kapta. János főherceg tapasztalatait sem lehetett különösebb sikerrel a nádoréival szembeállítani. A győri erődítéseket, a terepet, a franciák felvonulásával alakult helyzetet pedig János főherceg egyáltalán nem ismerte, míg a nádor kétheti munkában annak viszonyaiba egészen beleélte magát. A történetíró fölvetheti azt a kérdést is, vájjon indokolt volt-e a rapszodikus, impulzív János főherceget, az erős meggyőződésű és akaratú, lehiggadt gondolkozású nádorral szemben előnyben részesíteni. Ezt a különbséget azonban az udvarban aligha látták. Ott Jánost, mint a pordenonei hőst ünnepelték. Engedetlenséget bizonyosan előmozdította az a parancs is, amelyet a császár közvetlenül e híres diadala után intézett hozzá: „Sle werden die Hauptstárke Ihrer Armee sowie Ihre Person immer gegen den Punkt richten, den Sié 131 1809. napló, Iratok, III. 495—496. 1.; Iratok, IV. 8. sz.; Erzh. Johanns „Feldzugserztihlung" 1809., 161—162. 1.
