Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

területek fölszabadítását, amelyek új emberanyagot adhatnak; tényleg azonban 21.000 embere volt csak, ezekkel akart önálló politikát folytatni és ezeknek nagy része is hiányos fölszerelésű volt. Vágyait időnként még föl is csigázták, hol Károly főherceg egy parancsa, főként amikor elrendelte egyesülését Kolowrat Linz fölött álló seregeivel,

103 majd később Ferenc császár egy kiáltványa a tiroliakhoz.

104 Az egyesítést Kolowrattal ugyan János főherceg sem tartotta lehetségesnek és elutasította, de továbbra is hasonló tervek foglalkoztatták. Beauharnais Eugónetől már Villaohnál elszakadt. Az alkirály innen a rövidebb úton St. Veiten, Judenburgon és a Semmeringen át vonult Bécsújhely felé, ahova már június 2-án megérkezett, míg János főherceg Klagenfurton át a Dráva völgyében, majd Unterdrauburgtól északnak fordulva, Grác felé vette útját. Itt akart egyesülni Jellaciccsal, akit azonban május 26-án az alkirály St. Michaelnél megvert, úgy, hogy szép seregéből mindössze alig 3000 emberrel érkezett Grácba a főherceg körülbelül 10.000 főre leolvadt seregének megerősítésére. Ekkor érkezett meg hozzá az asperni diadal híre. Az ehhez fűzött remények az elszenvedett csapások után vonulására bónítóLag hatottak. Grácban több napig várt további erősítésekre ós csak akkor tért ki Körmend felé, amikor Macdonald már Grác alá ért, Körmenden várta őt a nádor küldötte két fölkelő lovasezred, 6000 pár bakancs és 500.000 töltény, nagy áldozat a szűkölködő inszurrekció részéről.

105 Seregei rendbeszedósével itt töltötte el június első hat napját, Károly főherceg azt kívánta, hogy a legrövidebb úton csatlakozzék az ő seregeihez, egyelőre Pozsonynál az ottani hídfőt erősítve meg.

106 Seregének talpraállítása a nádortól kapott segítséggel azonban megint felújította kalandos egyesítési terveit, amelyeket most már Macdonald és Marmont elleni támadásokkal akart összekötni. Hosszú körmendi tartózkodása tehát végzetes volt a további fejleményekre, mert az alkirály ós generálisai, amikor értesültek 103 Erzh. Johanns „Feldzugserzahlung" 1809., 129. 1. 104 (H>o>rmayer) Das Heer von Innerösterreich, (Leipzig, 1848.) 172. és 189—190. 1. Erzh. Johanns „Feldzugserzahlung" 1809. 140. 1. 105 Iratok, III. 463. 1.; Erzh. Johanns „Feldzugserzahlung" 1809., 144. 1. 108 Erzh. Johanns „Feldzugserzahlung" 1809., 137. 1.; Das Heer von Innerösterreich, 184. 1.