Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
BALDACCI VEZETŐ SZEREPE. 11 élénk színekkel festett rémképeit. Ferenc császár tehát akkor, amikor a világpolitikai helyzet a legválságosabb, amikor a financiális szanálás már nem halasztható, a hadsereg újjászervezése pedig a legnagyobb gondot igényli, megint visszaesik az állam pénzét haszontalanul fecsérlő, megbízhatatlan titkos konfidensei izgató jelentéseinek buzgó olvasásába. Az egész mozgalom természetesen az 1805-iki háborús eseményekhez ós a nádor akkori működéséhez kapcsolódik. Még meg sem kötötték a bókét, megindul az áskálódás azokkal a legfelsőbb rezolúciókkal, (amelyek kibocsátására a királyt ráveszik. Egyidejűleg megmozdulnak a nádorral szemben a belső elégületlenek is, Izdenczy szövetségesei, akik azt remélik az új fordulattól, hogy ismét az ő csillaguk van felkelőben. 1806-ban két följelentés is foglalkoztatja az államtanácsot, a nádor bűneit sorolva föl. Az első, névtelen, Mednyánszky báró helytartótanácsostól származik és Somogyi referálja. 13 Minthogy komolyabb eredménye nem volt, augusztusban, a legforróbb külpolitikai harc idején, egy újabb érkezik Majláth György jogügyi igazgatótól, összes vádjaival egész gondolatmenetében és minden oldalvágásával annyira egyezik ez a Mednyánszky-féle beadvánnyal, hogy szinte a másolatának tekinthető. Mindenesetre annak fölhasználásával készült. Ez nem az államtanács elé került, hanem egyenesen a kabinetbe és Baldacci Stadiont kérte föl véleményadásra, a cél tehát az volt, hogy Stadiont használják föl a nádor ellen, avagy legalább is nála is elvessék a bizalmatlanság ós a gyanú magvait a nádorral szemben. 14 Mindkét emlékirat megbotránkozott azon a „tétlen közömbösségen", amely a budai központi kormányzat részéről a háború alatt megnyilatkozott, holott példátlan lelkesedéshez voltak szokva és a király iránti különös szeretethez és ragaszkodáshoz. Kifogásolták a dunai megyékben a törvényesen elrendelt inszurrekció elhalasztását, Pálffy levelezését és azt, hogy éppen akkor, amikor Károly főherceg seregével érkezőben volt, nem ellentállásra, hanem csak menekülésre ós futásra gondoltak. Ezt a „Nationalsenator < '-oknak tudták be, az 1790-i szélsőséges 13 Iratok, II. 447—457. 1. 14 Iratok, II. 588-595. 1.