Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

A bizalmatlanság újabb fölszítása

ellenzéki tervekhez kapcsolva azokat a jelenségeket, amelyek ellen kifakadtak. „A rossz érzelműek maroknyi csoportjár ól'' beszéltek, akik 15 éve leplezve keverik a mérget és Magyarországnak a monarchiától való elszakítására vagy legalább is a felségjogok megszorítására törekednek. Ezek az „alkotmányos szörnyetegek" a király jogait el akarják különíteni az országéitól. Ők fogalmazták 1790-ben a koronázási hitlevelet, hozták a 19. törvénycikket a szabad megajánlás ellen ós dolgozták ki a regnikoláris deputációk munkálatait, ők tűntek ki az 1802. és 1805. évi országgyűléseken. Vezetőjük Vay József, aki — mert a jó szelleműek sem csoportosulási lehetőséget nem találtak, sem az elnökség részéről támogatásban nem részesültek, — a rendek föliratával befolyást akart szerezni a hadseregre és a hadügyre, és ki akarta ragadni a király kezéből a hadüzenet és a békekötés jogát. Ez a nemzeti tanács lépett működésbe a felségjogok megsértésével 1805-ben Vay mellett. Ide számították Haller Józsefet, Péchy Imrét, Balogh Pétert, Majthónyi Lászlót és Bezeródj Imrét. Bűnük 1805nben a magyar nyelvről ós a titkos följelentések ellen hozott cikkelyek. 15 év óta ezek a „tervezők", ezek a „protestáns pártoskodók" intézik az országgyűléseket és öt év óta élvezik a nádor támogatását is. Az ő rovásukra írták a kancellária „feloszlatását". A nádor tanácsadói közül ebben bűnösnek tartották Szapáry János gróf főudvarmester^ aki a lányát a halálraítélt Verseghyvel taníttatja magyar nyelvre, ós Beckers József gróf főszárnysegédet, akinek külföldi —• Mednyánszky szerint illuminátus — kapcsolatait vetették szemére. Kikeltek a helytartótanácsnál uralkodó erkölcstelenség ós vallástalanság ellen, a pesti és budai lakosság züllése, az ifjúság zabolátlansága, a kártyaszenvedély ellen, a vezető férfiak közül az öreg Szentiványi országbíró, Semsey perszonális, BrunszVik gróf tárnokmester, Barkóczy Ferenc gróf pestmegyei adminisztrátor személye ellen, óvást emeltek az országgyűlés összehívása ellen, az ellenzék munkájában pedig még külső befolyás érvényesülését is föltételezték. Ezek a jelentések igen kényes helyzetbe hozták azokat az urakat, akiknek véleményezésre kiadattak. Somogyi különösen kellemetlenül volt érintve, hiszen a magyar nyelvet ille-