Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1807. évi országgyűlés

lehetne a papság és nemesség adómentességéből előálló hiány kiegyenlítésére, mert nem azokat sújtja, akiket kellene. Kifejezést adott annak a meggyőződósének, hogy éppen az előterjesztett rendi kívánságok teljesítése fogja megszüntetni az egyes országok adóterhének egyenlőtlenségét, és ez fogja Magyarország jövedelmét az osztrák tartományokéhoz hasonló szintre emelni. Hivatkozott a lengyelországi fejleményekre is. Azt a meggyőződósét fejezte ki, hogy a szabad kereskedelem a földművelést és a nyersanyagok feldolgozását föllendíti s így Magyarország is kénytelen lesz a többi európai állam példáját követni, a nemesség le fog mondani adómentességéről s a rendek sem fogják ügyüket a királyétól elválasztani, hanem az ország alkotmánya sértetlen fönntartásával — mint egyenrangú testvérállam — készségesen fogja az egésznek közös céljait előmozdítani. Kifejezte azt is, hogy a nádorral az öt alapelvet illetőleg teljesen egyetért.

88 Két votáns meleg pártolása mellett tehát öten bizonyos korlátozásokkal kívántak a rendek kéréseinek eleget tenni. Utolsónak az öreg Kolowrat gróf írta votumát a körözvényre: „Amíg a magyarországi ós a többi tartományok földbirtokosai közt olyan nagy különbségek állanak fönn, lehetetlen Magyarország kereskedelmét és vámügyét ugyanazokban a kedvezményekben részesíteni, mint a német államokét."

89 Bedekovich ezek alapján fogalmazta meg a legfelsőbb elhatározást, amely azt ígérte, hogy a magyar kereskedelem szabadságát ós a magyar nyerstermények szabad kivitelét — amenynyiben az nem ütközik bele az állam érdekeibe, nemcsak hogy nem fogják akadályozni, hanem fokozatosan meg is könnyítik és semmikóp sem fogják e tekintetben Magyarországot a többi tartománnyal szemben kedvezőtlenebb elbánásban részesíteni. Ígérte a rezolúció azt is, hogy új vámszabály kidolgozásánál a magyar termelésre tekintettel lesznek, hogy Magyarországon külön elvámolási helyeket fognak berendezni, hogy vámváltoztatások alkalmával a király a nádor, a helytartótanács és a kancellária véleményét ki fogja kérni, hogy a gabonakivitelt 88 Iratok, II. 713—714. 1. 89 Iratok, II. 715. 1.