Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

GROSSING KÖZJOGA. 81 egy századon át nem indítottak közvetlen hadjáratot a törökök ellen, nem mintha ezek nem nyugtalanították volna őket, de mert nem akartak velük csatába bocsátkozni.^" Az indigenatusnál viszont szemére veti az országgyűléseknek, hogy a nemesség soraiba való ezzel a felvétellel csak igen csekély mértékben fejezték ki az idegeneknek azt a hálájukat, amellyel nekik tartoznánalí; érthetetlen elbizakodottságot lát az indigenatus megadásában s ezt az idegenekkel szemben táplált mélyen gyökerező gyűlöletből magyarázza.®" E mellett persze az egész munka a nemesség elleni piszkálódás, Verbőczy szidalmazása ós tételeiben a királyi hatalom korlátlanságának bizonyítása, a korona, a koronázás, a királyi eskü leszólása, amiből az következik,.hogy az országgyűléseket meg kell szűntetni. Grossing munkájának előszavában azt állította, hogy ezt az iratot még 1777-ben Mária Terézia megbízásából írta. Ez alig hihető; Grossing szavára sok csalása és hazudozása után — csalásai érdekében magyar nemesnek adta ki magát — semmit sem lehet adni. Valószínűbb, hogy a munka Izdenczy József államtanácsos ösztönzésére, vagy támogatásával jelent meg, talán az ő utasításai szerint íródott. Izdenczy volt az udvarnak az az exponense, aki uralkodójának rendszeréhez az elvi alapokat és schritten, zurücltkehren, und mit ewigem Dunkel Ijodeckt unseren aufgeklärlefi Zeiten ein Geheimnisa bleiben. Unser Jahrhundert betet die Könige an, beuget seine Knie vor den Regenten und zählet sie als die gesalbten Oottes unter seine Heiligtümer, Ich würde die Achtung, die ich dem Menschengeschlechte schuldig bin, verlezen, wenn ich beweisen wollte, dass es Völker gegeben, die — um mit wenigem, doch viel zu sagen, — die das Blut ihrer Könige vergiessen zu dürfen glaubten." U, ott, 218. 1. „Es sind hundert und mehrere Jahre, dass die Ungarn gegen die Türken keinen unmittelbaren Heereszug unternommen haben. Nicht als wenn die Türken seit hundert Jahren die Ungarn nioht beunruhiget hätten; nein, sondern darum, weil sie sich mit ihnen in keine Schlacht einlassen wollten." U. Ott, 282. 1. „Die fünfte Gattung des ungarischen Adels ist die Mitgenossenechaft der Rechte der Landeseingebornen (Indigenat), wozu ganz gewiss jener alte, tief gewurzelte Hass Anlass gegeben hat, den die Ungarn aus einem mir unerklärbaren Zutrauen in sich selbst, gegen die meisten fremden Völkerschaften hegen, und nun genug getan zu haben glauben, wenn sie jene unzählige Wohltaten, die sie den Ausländem \on jeher zu verdanken haben, durch diese, an eich geringfügige, in den Augen eines Ungarn aber ausnehmende Dankesbeflissenheit zu ersezen, sich anstellfn. 97. 1. nomanovszky Sándor: J>.sef nádor élete I. 6